Készen a szerelemre

Fotó: Bögös Csenge

Édes álomba ringatva
Érzem amit most érzek
Elszunnyadok de máris
Előtörnek az emlékek.

Az éjszaka egyre sötétebb lett
És a csillagok
A csillagok le akartak hullani 
Hogy megmentsenek minket.

A villogó piros fények
Veszély érzését keltették bennem
Valaki megmentésre vár
Lehet ott ahol még él a napsugár.

De mikor megfogtad a kezem
Ezek az érzések elillantak
S a szemem minduntalan
Hosszasan időzött rajtad.

Majd közelebb hajoltál
A sötétbe burkolózva
S testünk eggyé vált
A homályban csókolózva.

S a szívem ismét nem vert
Mert nem éreztem vénáimban tested
S most már biztos vagyok benne
Hogy készen állok a szerelemre...

Szabó Kata Luca

Love story #3

fotó: Bögös Csenge

Tracy gondolatai első nagy szerelméről - I. rész 

 

Csupán egy dátum… Egy dátum, amelynek hatalmas ereje van. Minden hónap ugyanazon napján Őrá gondolok… Az év mind a 12 hónapjában egyszer végigpörgetem magamban, mi is történt velünk, milyen közös élményekkel gazdagodtunk az idők során. Tudom, mindössze egy számról van szó, mégsem tudok ellene mit tenni. Akaratomon kívül késztet arra, hogy felidézzem a Vele töltött időm minden egyes pillanatát. 

Sosem felejtem el, hogyan ismerkedtünk meg, és már milyen fiatalon együtt fogócskáztunk az iskola udvarán. Persze akkor még egyikünk sem sejtette, hogy mi is vár ránk. Abban az időben még gondosan titkoltam iránta érzett gyerekkori rajongásomat. Bár az idők során ez az ábránd barátsággá alakult bennem, később újra, (ezúttal már valós) szerelem vált belőle. Az idő múlásával, amikor a szerelem utolsó szikrája sem lobbant lángra, mint két idegen, úgy mentünk el egymás mellett, tudomást sem véve a másik létezéséről. 

Love story #2

Fotó: Bögös Csenge

 Avagy szinglinek lenni miért nehéz?!

Mint azt ígértem, a mostani alkalommal az egyedüllét kevésbé előnyös oldala kerül terítékre. Nem is húznám tovább az időt, hiszen már egy hónapja várakoztatlak Titeket. Nem tartom szükségesnek, hogy bármi bevezetőt is írjak hozzá, úgy gondolom, a téma elég egyértelműnek hangzik. Egyszerűen csak elkezdem. Idő közben majd kiforrja magát...
 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csinos, vonzó, húszas éveiben járó fiatal bombázó. Nagy cicik, kerek fenék, dús ajkak, lapos has, hosszú vékony lábak, derékig érő haj… De hát gondolom, mindenki tudja, hogy is van ez. Tracy nem nagyon ismerte a szingliség fogalmát, hiszen mindig nagy nyüzsgés volt körülötte. Nem töltött el úgy egy hónapnál több időt, hogy ne lett volna valakije. Mikor foglalt volt, akkor sem utasította vissza a férfiak közelségét, hiszen jól érezte Magát társaságukban. Szemérmetlen bókokkal látták el, a végkimerülésig táncoltatták, meghívták egy italra, és még sorolhatnám. Mindez önbizalmat adott Neki. Hogy is van a mondás? Egy nő akkor virágzik és illatozik igazán, ha odafigyelnek rá és törődnek vele. Csupán erre vágyott Ő is.

Zombiként Halloween éjjelén

A cseppek egymás után potyogtak a tócsába. Az ütemük szabályos volt, rettentően hipnotikus.

Nagyot pislogtam. Rég nem pislogtam. Lassan elkezdtem látni is, nem csak nézni. Koszos, nyirkos helyen voltam. Feküdtem - egész pontosan. A csepegés mellett ott volt még a város zaja is. Kocsik és emberek hangjai. Lehunytam a szemem, és vártam. Mikor kinyitottam minden élesebb lett. A vizes, koszos betonon feküdtem. Köröttem mocskos, graffitivel tarkított falak, és szemetes konténerek álltak.

Love story #1

Jelenet a Szerelmünk Lapjai című filmből

Szerelem… A téma, ami kimeríthetetlen. Annyi oldalról meg lehet közelíteni. Hiszen szinte minden ember más és más típust képvisel. Annyi fajtája létezik. Szenvedélyes, reménytelen, plátói, romantikus, fájdalmas, igaz, gyerek, diák, viszonzott, viszonzatlan, erőltetett és még sorolhatnám. 

„A szerelem nincs tekintettel korra, nemre, társadalmi hierarchia rendszerre, bőrszínre, nemzetiségre, vagyoni helyzetre, szociális státuszra sem. Elmúlásának ideje előre pontosan nem mondható meg. Olyan emberi érzelem, amely nem a résztvevők saját akaratán múlik, nem hozható akaratlagosan létre.” 

Úgy gondolom elég sok oldalát sikerült megismernem a szerelemnek az évek során, akár a saját bőrömön keresztül megtapasztalva, akár mások, körülöttem lévő ismerősök kalandjait hallgatva. Hát úgy döntöttem „pappírra” vetem gondolataimat. Sorozatom első részében a nyár szépségéről, a hirtelen találkozásról írok, amely által akár 180 fokos fordulatot is vehet az életed. Kellemes szórakozást kívánok mindenkinek! 

A SZERELMEK SZERELME

Illusztráció: Bögös Csenge

Írta: Czinege József

Azt álmodom, hogy mellettem vagy,

S ez az érzés magával ragad.

Álmom csillagként ragyog veled,

Velem, csak velem látod magad.

Gyötrőek nélküled a percek,

A könnyek is fájdalmasabbak.

Csakis a te szívedben élek,

Veled a kínok is halkabbak.

Arcoddal játszik a képzelet,

Ajkaidra mosolyt varázsol.

Olyan vagy, mint szívnek az öröm,

Átölellek: s már te sem fázol.

Emlékszem még minden szavadra,

Mit fest az énekek éneke.

Kezemet kezedbe kulcsolom,

S enyém a szerelmek szerelme.

Éjszakánként hangodat hallom…

A sötétségben szürke képek…

Lelkem vessék bár börtönökbe,

Akkor is téged látlak szépnek. 

Szép álmokat!

A riporter és alanya
(fotó: Bögös Csenge)

Az álmaim nem mondhatóak érdekeseknek, ellenben azok a képek, amiket Szabó Balázs lát éjjelente, telis-tele vannak furcsábbnál furcsább dolgokkal. Ezekről mi is olvashatunk, mivel Balázs blog bejegyzés formájában osztja meg velünk a történeteket. Az oldalt könnyen megtalálhatjátok, mivel mostantól diákújságunk állandó linkjei között szerepel. Ennek kapcsán tehettem fel Balázsnak a kérdésimet.

Ha jön majd...

(fotó: Nyikos Mihály)

Tombolt, és zúgott már felettünk száz vihar,
Már gyülekeznek a felhők, és nem tudom mi tart.
Mi tart majd meg a háború idején?
Ha jön majd, s bizony ideér, ideér!

Még béke van, csak a tücskök ciripelnek,
De hamar, angyalok harsonát cipelnek
Én meg nem tudom, hogy majd mit tevék,
Ha jön majd, s bizony ideér,ideér!

Világunk gonosz, s lám utoléri a pusztulás.
Eltűnik minden,futó kéj és vágyódás.
Arcon csapnak, s te nem tudod mire véld,
Ha jön majd, s bizony ideér, ideér!

Pajzsot kell vennünk, ha túl akarjuk élni,
S nem akarjuk magunk kívülről szemlélni
A csata előtti csöndben, mardos a fagyos szél
Ha jön majd, s bizony ideér, ideér!

Ha nem védelmezzük mit kaptunk, eltűnik minden!
Az erdő, a rét, virágok s a béke miben hittem!
Készülj fel hát! Hogy tudd mit remélj..
Ha jön majd, s bizony ideér, ideér!

Szűcs Ildus

A próbababa

(illusztráció: Nyikos Mihály)

Minden reggel ugyanazt láttam az ablakomból. Gyakran hallottam, hogy kirakatnak hívják, de ez nem igaz, mert ez az én ablakom a világra. Emberek sokasága haladt végig előttem minden egyes nap, minden percében, rohanó napok, rohanó perceiben. Néhányan tudomást vettek rólam, de a legtöbben bekapcsolódtak a rohanó világ száguldó menetébe. Pedig ha egy percre megállnának, és úgy tekintenének a világra, mint én, akkor sokkal, de sokkal jobb lenne az életük.

Goethe: A szerelmes közelsége

(fotó: Bögös Csenge)

Fordította: Czinege József

Rád gondolok, ha napnak ragyogását
Tenger küldi.
Rád gondolok, ha a holdnak szikráját
Forrás festi.
Téged látlak, ha távoli utakon
Porfelleg ér;
S mélységes éjszaka, ha a kis pallón
Ballag az éj.
Téged hallak, ha csendesen felsírva
Hullám ébred.
Magányos ligetben, hangodat hallva
Téged nézlek.
Még, ha távol vagy is, érezlek téged
Szívem mellett!
Éji napfény,
Ha lángoló csillagnak tüze éled.
Ó, ott lehetsz!

Részben szörnyeteg

(illusztráció: Bögös Csenge)

 1927

Oroszország

Gyorsan szedtem a létra fokait. Még a kesztyűmön és a cipőmön át is éreztem, hogy a fém milyen hideg, és éreztem a darabokban kopó, sötétzöld festék morzsáit. Nem szerettem a fém illatát, amit most erősen éreztem az apró orromban. Felértem. Már bemelegítettem az izmaim, mégis köröztem kettőt a vállaimmal, majd megmarkoltam a trapézt, és kibújtattam a kallantyúból, ami tartotta. A rúdja szintén fémből volt, ez azonban már jobb állapotban volt, nem volt rajta festék, ami lemálljon, és szerencsére a rozsda sem ette még meg. Vettem egy mély lélegzetet, majd a lábaimmal elrugaszkodtam.

Elmúlás!

(fotó: Nyikos Mihály)

Csak azért is megállok, a rohanó zűrzavarba,
megállok egy pillanatnyi csendre, a hűs avarba.
Csak fújja a szél a hajamat,
s a falevelet kergeti az akarat.
Megrohan egy csomó régi emlék,
s ha tehetném én a múltba visszamennék.
Ahol bájos gyermeknevetés zengte be az udvart,
az udvart, mi ma már csak gyom, gaz és muhar.
Visszamennék oda, ahol még nem éreztük a problémákat.
Csak ugráltunk az árokba és néztük a szomszédházat.
De jó volt Istenem kisgyermeknek lenni!
Bújócskázni bunkizni s lepkéket kergetni.
De eltelt és elmúlt, és felnőtt a kis csapat,
Gyorsan jár felettünk az idő,- egy pillanat!
Csak annyira álltam meg magam a hűs avarba,
hogy vissza emlékezzek a jóra, most a zűrzavarba!

 Szűcs Ildus

A tojáshéj

Álltam zagyva gondolatok mellett
de az idő meddő ötleteket ellett
feszengve görcsösen rugdalva rútul
fájdalmak között szültem meg újból
Egy döntést minek neve szabadság
megunt,szörnyű,borzalmas bezártság
Mint a kikelő harcos kiskacsa
küzdöttem én s az élet kínhada
Bátorság állj fel! Szedd össze magad!
Küzdj szívvel s neved harcos marad!
erő,szeretet,béke és harc
elkezdtem s most már nincs hátra arc.
Próbálkoztam sokszor de sehogy se ment
a fal túl kemény,én meg túl eszement
Most már tudom hogy többet ér az,
aki küzd s végül legyőzi a tojáshéjat! :)

Szűcs Ildus

Magam dicsérete (?) (Balassi után – szabadon)

A Cs. Nagy Zoltán tanár úrtól kapott (nem kötelező) feladatot teljesítette Nagy Adrián G 9.A osztályos tanuló, amikor a „Végek dicsérete”és más költemények mintájára magáról (s így tanév végén nemcsak magára vonatkoztathatóan) írt Balassi-strófában. Aki elolvassa az alábbi sorokat, igazolhatja, hogy nem túlzás a megállapításunk: remekül sikerült ez a próbálkozás!

Minden bizonnyal tanulságos és hasznos lenne (az Adriánéhoz hasonló képességek derülnének például ki), ha a magyartanárok máskor és másoknak is adnának ilyen (önként is vállalt) feladatokat.  

T-R Alex, Versek

Magamról, Magamnak

Sosem tagadtam ki vagyok én
Mindig tudtam mi van lelkem mélyén
Nem loptam el mások álmait
Sosem hoztam házhoz szentek lidérceit

Mégis miért vagyok én a kétarcú ember
Kiben nem ragyog a fény, és csak halni mer
Midőn elmúlik egyik vérben úszó énem
Elő bukik Ifjabb de mocskosabbik részem

Mitől nincs én benn se jó se gonoszság
Miért vagyok szürke, s mitől e konokság
Hogy összeolvasszam a jót és gonoszságot
A véres ifjú egyként nézze a világot

Értem már miért is kell a harmónia
Mi a cél amiért ezt meg kell tanulnia
Lelkem részeinek a mozaikjából
Jövök elő én a fény felé, a homályból

Valentin napi versíró verseny eredménye

Mindhárom vers írója jutalomban részesül, melyet holnaptól lehet átvenni Szabó Ágnes tanárnőtől!
Az eredmény a következő lett:

Valentin-napi versíró verseny

A Versíró versenyre beérkezett pályaműveket a facebook oldalunkon is olvashatjátok. Az a vers lesz a nyertes, amelyik a legtöbb like-ot kapja. 

a MOHA facebook oldala

Egy életen át!

Még lélegzem?- Gondolkodott László, a puha ágyban. - Nem hittem volna, akkor még, hogy megadják nekem az esélyt az emlékezésre. De ha már így alakult hát legyen.
Gondolatban visszaröppent 2010. augusztus 31.-be, gimnazista éveibe. Már ötöd éven volt, de magát sosem gondolta többnek senkinél. Mindig úgy vélte nem attól lesz ő nagyobb, hogy bántja a kicsiket. Épp azon a napon költözött be az új kollégiumi épületbe, mert a régit bezárták. Arcán rémülettel és felháborodottsággal kezdte el olvasni a szoba beosztást. Majd rohant is a kollégium nevelő szobájába.
- Tessék mondani tanárnő, EZ MI?! - és rámutatott nevére Jakab, és Kosina neve közt.