Elmúlás!

(fotó: Nyikos Mihály)

Csak azért is megállok, a rohanó zűrzavarba,
megállok egy pillanatnyi csendre, a hűs avarba.
Csak fújja a szél a hajamat,
s a falevelet kergeti az akarat.
Megrohan egy csomó régi emlék,
s ha tehetném én a múltba visszamennék.
Ahol bájos gyermeknevetés zengte be az udvart,
az udvart, mi ma már csak gyom, gaz és muhar.
Visszamennék oda, ahol még nem éreztük a problémákat.
Csak ugráltunk az árokba és néztük a szomszédházat.
De jó volt Istenem kisgyermeknek lenni!
Bújócskázni bunkizni s lepkéket kergetni.
De eltelt és elmúlt, és felnőtt a kis csapat,
Gyorsan jár felettünk az idő,- egy pillanat!
Csak annyira álltam meg magam a hűs avarba,
hogy vissza emlékezzek a jóra, most a zűrzavarba!

 Szűcs Ildus