Love story #2

Fotó: Bögös Csenge

 Avagy szinglinek lenni miért nehéz?!

Mint azt ígértem, a mostani alkalommal az egyedüllét kevésbé előnyös oldala kerül terítékre. Nem is húznám tovább az időt, hiszen már egy hónapja várakoztatlak Titeket. Nem tartom szükségesnek, hogy bármi bevezetőt is írjak hozzá, úgy gondolom, a téma elég egyértelműnek hangzik. Egyszerűen csak elkezdem. Idő közben majd kiforrja magát...
 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csinos, vonzó, húszas éveiben járó fiatal bombázó. Nagy cicik, kerek fenék, dús ajkak, lapos has, hosszú vékony lábak, derékig érő haj… De hát gondolom, mindenki tudja, hogy is van ez. Tracy nem nagyon ismerte a szingliség fogalmát, hiszen mindig nagy nyüzsgés volt körülötte. Nem töltött el úgy egy hónapnál több időt, hogy ne lett volna valakije. Mikor foglalt volt, akkor sem utasította vissza a férfiak közelségét, hiszen jól érezte Magát társaságukban. Szemérmetlen bókokkal látták el, a végkimerülésig táncoltatták, meghívták egy italra, és még sorolhatnám. Mindez önbizalmat adott Neki. Hogy is van a mondás? Egy nő akkor virágzik és illatozik igazán, ha odafigyelnek rá és törődnek vele. Csupán erre vágyott Ő is.

„Ide lábam, ne tova…”

„A tánc az én drogom: egy olyan valami, ami felszabadít, amiben valóban az lehetek aki, ahol nincsenek szabályok, ahol nem érdekel semmi. De ha nem táncolhatok, elvonási tüneteim lesznek, és úgy érzem, hogy táncolnom kell!  Minél régebb óta táncolok, annál többet és többet kell, e nélkül már nincs: Élet... A tánc az önkifejezés, a szárnyalás: maga az ÉLET.” 

Vörösmarty-tér, Üröm, Csepel, Hagyományok Háza, Nagykálló, Jászkisér, Szolnok, Jászberény, Panyola, Túrkeve, Püspökladány, Wilamowice (Lengyelország), Gyimesfelsőlok, Kézdivásárhely, Perkő (Erdély), és nem utolsó sorban Kisújszállás. A városunk rendezvényein rendszeresen szereplő táncosok kapcsán még számtalan helyszínt fel lehetne sorolni, ahol az elmúlt években akár rendszeresen is felléptek, ám most csak a legjelentősebbeket említem. 

Médiatáborban jártunk - 1. rész

Hello diákság!

Nem tudom, ti hogy bírjátok az idei tanévet, én személy szerint nem túl jól, egész konkrétan visszasírom a nyári szünetet. Ugyanis a szabadság alatt annyit aludtam, amennyit csak akartam, számtalan élményben volt részem és nem utolsó sorban sok új barátot szereztem. Számomra a vakáció csúcspontja a Szandi, Gina és Csenge társaságában meglátogatott Balatonberényi média tábor volt. Az ott töltött hat nap folyamán megismerkedtünk az újságírás rejtelmeivel és természetesen rengeteget fürödtünk. A következő bekezdésekben a hét folyamán történő dolgokról írok majd, beleértve a szakmai és a vicces részeket is. 

AngOlga kalandjai #3

Rajz: Bérczi Emese
Ötlet: Alexandra

(Kattints a képre, hogy lásd nagyobban!)

Gólyahét a Móriczban

Mint minden évben, idén is a DÖK megszervezte a gólyahetet, amelynek lényege, hogy a 9. évfolyamosokat felavassák. Mi, mint a legkisebbek, már a nagy esemény előtt egy héttel megtudtuk feladatainkat, hogy fel tudjunk készülni rájuk. Nagy lázban tartotta az iskolát, de még nagyobban minket, hogy melyik lesz a legjobb gólyaosztály az idén, kik lesznek minél viccesebbek, ötletesebbek. Hétfőn el is kezdődtek a feladataink. Minden elsősnek vödörben kellett vinnie a tanszereit, és reggel az ajtónál süteményt kellett ennünk. De ez a sütemény sem volt egy átlagos házilag sütött. A legrosszabb ez volt az egész reggelben. A napunkat, vödröt hordva a kezünkben, benne a tanszereinkkel kellett töltenünk, sőt a nagyszünetben még fotózás is várt minden 9.-es osztályra.