„Ide lábam, ne tova…”

„A tánc az én drogom: egy olyan valami, ami felszabadít, amiben valóban az lehetek aki, ahol nincsenek szabályok, ahol nem érdekel semmi. De ha nem táncolhatok, elvonási tüneteim lesznek, és úgy érzem, hogy táncolnom kell!  Minél régebb óta táncolok, annál többet és többet kell, e nélkül már nincs: Élet... A tánc az önkifejezés, a szárnyalás: maga az ÉLET.” 

Vörösmarty-tér, Üröm, Csepel, Hagyományok Háza, Nagykálló, Jászkisér, Szolnok, Jászberény, Panyola, Túrkeve, Püspökladány, Wilamowice (Lengyelország), Gyimesfelsőlok, Kézdivásárhely, Perkő (Erdély), és nem utolsó sorban Kisújszállás. A városunk rendezvényein rendszeresen szereplő táncosok kapcsán még számtalan helyszínt fel lehetne sorolni, ahol az elmúlt években akár rendszeresen is felléptek, ám most csak a legjelentősebbeket említem. 

Történetük, munkásságuk

Az együttes 1995-ben Árvácskaként alakult. Közel 10 éve, 2004-ben vette csak fel a Nagykun nevet, amely sikerek sorozatát hozta nekik, és ez által ismertté váltak országszerte. 2008-ban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért kulturális díjat vehették át, majd 2010-ben Budapesten a Hagyományok Házában a Néptáncosok Országos Bemutató Színpadán, az együttes "JÓL MINŐSÜLT". 

Hitvallásuk, hogy a táncosok úgy nőjenek fel közöttük, mint a családban. Felelnek egymásért, tartoznak valahová. Ez a mai világban nagyon fontos. Részei lehetnek valaminek, ami ráadásul tele van jó dolgokkal, értékekkel, programokkal, együttlétekkel, ünnepekkel. Nem hagyományápolónak tartják magunkat, hanem azt visszatanulónak, megélőnek, folytatónak, átadónak. Lassan 15 éve, hogy farsangot temetnek, locsolkodnak, pünkösdölnek, tüzet ugranak, szüreti mulatságoznak, Márton napi libabáloznak, Lucáznak, betlehemeznek.

Műsoraik igen változatosak. Az „Asszonysors” című előadásuk Erdély táncait fűzi fel az asszonyi sors fordulóival, amelyet 2007-ben mutattak be. Egy évvel később a Hagyományok Házában „Én elmentem a vásárba…” címmel kerültek színpadra az Alföld táncai.
2009-ben a szolnoki néptánc fesztiválon különdíjban részesültek az „Édös, eggyöm, angyalom” című koreográfiájukkal, amely a Sárközi leányok életéről, egykézésről, angyalcsinálásról szól. 

Ugyanebben az évben a Nagykálló Kállai kettős Néptánc Fesztiválon „Mind azt mondják, így vót, meg úgy...” műsorukkal mutatkoztak be, amely a Nagykunság és a Jászság táncait foglalja magába. 2010-ben a Nagykunsági Krónika bemutatására került sor, amely saját területünk táncaiból áll össze (Karcag, Túrkeve, Kisújszállás).

Ugyanezen év novemberében „A magyar nő felelőssége” című koreográfiájukban már Tápiómente táncai is megjelennek a saját, hazai táncaink mellett. Ezzel a műsorukkal nyerték el a jól minősült fokozatot. Tavaly télen is megmérettették magukat, amelyben sárköz, rimóc táncait a pásztorbotoló egészíti ki. Címnek a „Kettőből eggyé kerekedés”-t kapta.
Egy héttel később újból bemutatták Budapesten a Nagykunsági Krónika című előadásukat, amely elsöprő sikert aratott. Nyár elején a VIII. Erdélyi Ifjúsági és Gyermeknéptánc Fesztiválon vettek részt Kézdivásárhelyen, ahová kalocsai, jászsági, szilágysági és túrkevei táncaikat vitték bemutatásra. Utóbbi koreográfiáikban kicsik és nagyok egyaránt szerepelnek. 

 

 

Mi a siker titka?

 

A lelkes táncosok sikereinek titka a fergeteges hangulat megteremtése. Mikor színpadra lépnek, mosolyukat le sem lehet törölni az arcukról, még akkor sem, ha citromot etetünk velük, jókedvük hervaszthatatlan, vehemenciájukat a kun vérből merítve mutatják meg, mit tudnak, mire is képesek.
A próbákon a lépések tanulásával már nem töltenek sok időt, leginkább az adott tájegység stílusának rendbetételére helyezik a hangsúlyt a délutáni, esti órákban. És itt valójában nem csupán táncos társakról, táncospárokról van szó, hanem barátokról, akik szabad idejük nagy részét is próbálják együtt tölteni.
Igaz, hogy a nyár a pihenésről, a kikapcsolódásról és a szórakozásról szól, ám ők még ilyenkor is szívesen betévednek a sok jó emlékkel, élménnyel teli próbaterembe, mivel számukra ez is annak számít. Egy nagy kikapcsolódásnak.


 Táncvezetőik tudása, türelme, szakértelme, talpraesettsége, határozottsága az, ami igazán eredményessé teszi a Nagykun Táncegyüttest.

Rengeteget köszönhet a csapat Herczegh Katának, aki már sok-sok éve támogatja, összetartja, inspirálja a táncos lábú társaságot. Határtalan kreativitásának eredménye a sok különböző változatos, sokatmondó, tartalmas koreográfia, műsor, amelyek mondanivalója cseppet sem hétköznapi. Hol az öröm, mulatság van a középpontban, hol pedig a gyászé vagy a bánaté a főszerep. Egy éve fiával, Kecskés Gergővel készítik fel a csapatot a különböző versenyekre, fesztiválokra. Mint felsoroltam, rengeteg helyen mutatkoztak be, és számtalan díjjal, elismeréssel gazdagodtak az évek alatt. 

Megérdemelt elismerés: Nagykunságért Díj

 

Hogy is szól a mondás?  A kitartó munka meghozza gyümölcsét. Nem véletlen, hogy a napokban az átadásra váró Nagykunságért Díjat a környező városok polgármestereiből álló tanács önkormányzatunk javaslatára a Nagykun Táncegyüttesnek ítélte. „A Nagykunságért Díjat nyolc nagykunsági település – Berekfürdő, Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunszentmárton, Mesterszállás és Túrkeve – hozta létre. E díjat az kaphatja meg, aki a tájegység érdekében a tudomány, a kultúra, a gazdaság vagy a hagyományőrzés területén kiemelkedő tevékenységet folytat, vagy maradandó értéket hoz létre.”

A díj átadására augusztus 19-én a városi ünnepségen került sor. „ A táncegyüttes a Nagykunság legsikeresebb néptánccsoportja. Sok szempontból végez értékes munkát. A tagok életében azért, mert a néptánc életformájukká válik: a rendszeres próbák örömmel végzett munkát, barátságokat, egyben népzenei és néptánckincsünk megismerését jelentik számukra. A város és a Nagykunság életében azért értékes a munkájuk, mert a nagykunsági és a nemzeti népi kultúra őrzői lettek, emlékezetes fellépéseikkel élményt nyújtanak a lakosságnak, tevékenységükkel népi hagyományokat elevenítenek fel (szüreti mulatság, téltemetés, betlehemezés, locsolkodás). A táncos fiatalok mindig derűsek, szépek, öröm látni vidám, sokoldalú és önfeledt táncukat, mely magával ragadja közönségüket.” 

Idén a Fölszállot a páva… című televíziós tehetségkutató műsorban volt lehetőségük megmérettetni magukat a táncos kategóriában. A selejtezőre Nyíregyházán került sor szeptember 15-én. Műsoruk színvonalát egy leejtett keszkenő, és egy lecsúszott alsószoknya rontotta. A 120-ból 102 pontot kaptak, ám sajnos idén ez nem volt elég a továbbjutáshoz. Minden esetre fontolgatják, hogy jövőre újra megpróbálják. További sok sikert kívánunk a csapatnak! 

NewC