Love story #2

Fotó: Bögös Csenge

 Avagy szinglinek lenni miért nehéz?!

Mint azt ígértem, a mostani alkalommal az egyedüllét kevésbé előnyös oldala kerül terítékre. Nem is húznám tovább az időt, hiszen már egy hónapja várakoztatlak Titeket. Nem tartom szükségesnek, hogy bármi bevezetőt is írjak hozzá, úgy gondolom, a téma elég egyértelműnek hangzik. Egyszerűen csak elkezdem. Idő közben majd kiforrja magát...
 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csinos, vonzó, húszas éveiben járó fiatal bombázó. Nagy cicik, kerek fenék, dús ajkak, lapos has, hosszú vékony lábak, derékig érő haj… De hát gondolom, mindenki tudja, hogy is van ez. Tracy nem nagyon ismerte a szingliség fogalmát, hiszen mindig nagy nyüzsgés volt körülötte. Nem töltött el úgy egy hónapnál több időt, hogy ne lett volna valakije. Mikor foglalt volt, akkor sem utasította vissza a férfiak közelségét, hiszen jól érezte Magát társaságukban. Szemérmetlen bókokkal látták el, a végkimerülésig táncoltatták, meghívták egy italra, és még sorolhatnám. Mindez önbizalmat adott Neki. Hogy is van a mondás? Egy nő akkor virágzik és illatozik igazán, ha odafigyelnek rá és törődnek vele. Csupán erre vágyott Ő is.

Virágozni és illatozni szeretett volna. Ám akkori barátja nem vigyázott Rá kellőképpen. Elhanyagolta Őt, nem becsülte meg. Többször is tett bántó megjegyzést külsejére, megjelenésére, viselkedésére. Azután, mikor már nem volt képes tovább tűrni barátjának becsmérlő szavait, úgy döntött kilép akkori kapcsolatából, és szerencsét próbál. Nem akart függni senkitől sem. Kíváncsi volt, pasi nélkül is képes-e egész lenni, bír-e egymaga dönteni bizonyos helyzetekben, kérdésekben. Tud-e vigyázni magára, megállja-e a helyét, bárhol járjon is. Határait feszegetve, új dolgok után vágyakozva indult neki a rejtélyekkel teli megpróbáltatásnak.

Fotó: Bögös Csenge

Igaz, hogy hirtelen ugrott bele a mélyvízbe, de annál nagyobb kihívásnak tartotta a rá váró, izgalmakkal teli időszakot. Eleinte nehezen tudta kezelni a szingliséget, hiszen a körülötte élők mind tisztában voltak azzal a tudattal, hogy nincs senki az oldalán. Szabad prédaként tekintettek rá, megközelíthető célpont volt a kiéhezett, izgalomra vágyó férfiak számára. Ott volt Ő, mint a potenciális, szemrevaló nő. Kedves, nyájas természete még jobban vonzotta a férfiak figyelmét. Egyszer sem volt egyetlen fiúval sem goromba. Továbbra sem utasította vissza őket, hogyha társalogni szerettek volna vele. Éppen ellenkezőleg, kellemesen elcsevegett velük. Tele volt élettel. Minden egyes nap mosollyal az arcán kelt ki puha ágyikójából. Volt, hogy felszabadult nevetésétől zengett az egész terem. Úgy érezte megtalálta önmagát. Bár tisztában volt azzal, hogy ez a felhőtlen vidámság nem tarthat örökké, azt azért nem gondolta volna, hogy ilyen hamar elillan.

Derűsége, jókedvűsége hamar elszállt. Sohasem feltételezte volna, hogy gondot okozhat az számára, ha jól érzi magát fickók körében, egészen addig a pillanatig, amíg magára nem haragított ezzel, addig barátnőinek vélt társai közül néhányat. A tiszta gondolkodás helyett a sárga irigység győzött. Innentől kezdve a lányok nem hívták el magukkal sehová sem. Kimaradt a kellemes pletykálgatásokból, nem volt kivel megosztania csajos dolgait, teljesen magára maradt. „Mégis mit jelentsen ez?” Teljesen érthetetlen volt számára társainak viselkedése. A háta mögött kibeszélték, egy igazi szajhának tartották. Látta, hogy ha továbbra is olyan marad, amilyen az elmúlt időszakban volt, lassacskán elveszti minden barátnőjét. Így hát visszább vett egy kicsit. Kerülte a fiúközeget, öltözködését szolidabbra fogta, próbálta úgy intézni dolgait, hogy ne kerüljön a középpontba, ne hívja fel magára a figyelmet még csak véletlenül sem.

Pár hónap elteltével sikerült újra visszanyernie barátnői bizalmát, érdeklődését, szeretetét – de milyen áron? Fel kellett adnia saját mivoltját. Tracy újra bezárkózott. Képtelen volt önmaga lenni, másoknak akart megfelelni, hogy újból a társaság része legyen. Minden a helyére került, egy dolgot kivéve. Nevetésében felszabadultságot egyáltalán nem lehetett érezni. Hangulata hullámzó volt, sehol sem éreztem igazán jól magát. Most fordult a kocka. Hívták volna bulizni, de Ő döntött úgy, hogy inkább kihagyja, és otthon tölti az estét. „Mi értelme lenne nekem ott lennem? Csak ülnék és hallgatnék az asztal szélénél, vagy ha netán táncolásra kerülne a sor, és elfogadnám a felkérést máris beszéd tárgya lennék.” Stílusát sem találta. Boltról-boltra járt, de semmi sem tetszett neki. Nem lelt sehol sem pillanatnyi ízlésének megfelelő ruhára. A fogason jól mutató farmer Tracy lábán már nem is nézett ki olyan cefetül, a cipős boltban sorakozó lábbelik mindegyike vagy túl kényelmetlen, vagy túl meleg volt számára, vagy éppen a súlyukkal nem volt megelégedve. Némelyik felpróbálásakor alig bírta felemelni lábát, annyira megszokta előző dorkójának súlytalanságát. Így hát maradt régi ruháinál. Feleslegesen nem akart pénzt kidobni az ablakon.

Aztán egyszer csak történt valami... Ismeretlen közegbe került. Gondolta hátha itt újra rátalál önmagára. Ám itt is hamar tisztába lettek hajadonságával, így többen is bepróbálkoztak nála. Ki kedves szavakkal látta el, ki önmaga által macsósnak vélt dumáját bevetvén próbálta szórakoztatni, és volt, aki a saját sanyarú sorsát választotta fő témának beszélgetéseik során. Pasik! A depresszió nem éppen csajozós duma! A top 10-et nagy ívben elkerüli. Ám megesett, hogy elcsábult. Volt, hogy nem bírt ellenállni a kísértésnek, és egyik pillanatban még csak a derekán érezte partnere kezét tánc közben, vagy éppen kellemesen cseverészett az asztalnál ülve egy, a cimborája által fizetett koktél mellett, a másik pillanatban pedig… Ezáltal sokszor keveredett bonyolult helyzetekbe, amelyről tudta nagyon jól, hogy jórészt maga tehet. Számtalanszor kihasználták azt a tulajdonságát, hogy képtelen volt ellentmondani.

Így hát nem volt más választása, ha nem akart további félreértéseket, kellemetlenségeket, ezekből adódó szenvedéseket, hát meg kellett hogy tanulja használni a NEM tagadószócskát. Ez volt a legnagyobb feladat számára. A visszautasítás. Hiszen látta: az élvezetek hajszolása sem a jó út felé vezeti, és a folyamatos kíméletességgel sem megy semmire. Csak még bonyolultabb helyzetekbe keveredik finomkodó megjegyzéseivel. Így kénytelen volt nem-et mondani bizonyos helyzetekben. Bármennyire is csábító (akár átlátszó, akár tisztességes) ajánlatokat is kapott, tudta nagyon jól, hogy a „nem” a helyes válasz. Időbe került, míg belejött, de amint rákapott az ízére egyre kiegyensúlyozottabbá vált. Végre életerős nőként, magabiztosan lépett ki az utcára, úgy érezte mindenre képes. Annyi erőt érzett magában, mint ezelőtt már nagyon régen nem. Ruhatárát is sikerült felfrissítenie. Merészebbnél merészebb, össze nem illő, vidám színű ruhadarabokat vett magára, ezzel is tükrözve azt a harmóniát, azt a lelki békét, amely éppen uralkodott benne.

Tracy kalandjairól legközelebb Karácsony közeledtével olvashattok, ám azt, hogy mégis melyik történetét mesélem el bő egy hónap múlva, arról Ti magatok dönthettek. Kövessétek figyelemmel a MoHa Facebbok oldalát! Ott szavazhattok három cím közül arra, amelyik a legnagyobb érdeklődést váltja ki Belőletek.

New-C