Mint minden évben, idén is a DÖK megszervezte a
gólyahetet, amelynek lényege, hogy a 9. évfolyamosokat felavassák. Mi, mint a legkisebbek, már a nagy esemény előtt egy héttel
megtudtuk feladatainkat, hogy fel tudjunk készülni rájuk. Nagy lázban tartotta az iskolát, de még nagyobban
minket, hogy melyik lesz a legjobb gólyaosztály az idén, kik lesznek minél
viccesebbek, ötletesebbek. Hétfőn el is kezdődtek a feladataink. Minden
elsősnek vödörben kellett vinnie
a tanszereit, és reggel az ajtónál süteményt kellett ennünk. De ez a sütemény
sem volt egy átlagos házilag sütött. A legrosszabb ez volt az egész reggelben.
A napunkat, vödröt hordva a kezünkben, benne a tanszereinkkel kellett töltenünk,
sőt a nagyszünetben még fotózás is várt minden 9.-es osztályra.
Kedden még inkább falusiasabb környezetben
érezhettük magunkat. Az volt a feladatunk, hogy gumicsizmában kellett lennünk
egész nap, és az osztály egyen pólójában kellett megjelennünk, majd az osztályfőnökhöz írt dicsőítő
verset a nagyszünetben az udvaron fel kellett olvasnunk. Az után természetesen
visszamehettünk a tanóráinkra, hogy ne maradjunk okítatlanul.
A szerdai napunk azért lájtosabban indult; kedvenc plüss
állatunkat kellett magunkkal hoznunk a gimnáziumba, de nem azért hogy
tanuljanak, csupán csak ez volt az aznapi feladat. Az érdekesebb az
volt, amikor az elsősök előadták betanult meséiket, amely egy, vagy maximum két
perc lehetett. Mesés délutánunk volt ez biztos.
Ez a nap
is elmúlt, s másnap reggel újabb feladatunk, hogy láthatósági mellénybe kellett
mennünk, de ezúttal nem a rendőrök miatt kellet viselnünk.
Amit reggel nem
sejtettünk, és ami egész héten kíváncsiságban tartott minket, annak a feladatnak
volt az egyik kelléke. A nagyszünetben megszabadítottuk az iskolánk környékét
és az udvarát a szeméttől. Ezt a feladatot nem pontozták, de jó volt érezni,
hogy teszek valamit a suliért.
A legnagyobb kihívás az utolsó napon volt, sőt
ide némi bátorság is kellett. Kicsit visszamentünk még a kicsibaba korba:
pelenkában kellett bejönnünk, szánkba cumival, és természetesen mivel gólyák
vagyunk, egy gólyacsőrt is fel kellett vennünk. Amint beléptünk a főbejáraton
és lefotóztak minket, úgy hittük, hogy ennyi volt a feladat mára. De nem... A
nagyszünetben ismételten kihívtak minden gólyát az udvarra, és osztályonként
kacsatáncot kellet járni, de már ez sem volt pontozva. A napunk így vidámabb
lett az élménynek köszönhetően.
Az órák - úgy éreztük - lassabban teltek,
mint általában, de csak azért, mert nagyon vártuk az estét, hiszen a gólyabál
is ekkor volt. Lázasan készülődtünk erre is. Az estén különböző ügyességi
feladatokon vettünk részt, mint például székfoglaló, kártyavárat építeni egyik
osztálytársunk hátán, kanalazni a kólát, vagy esetleg szívószállal fújni egy
pingpong labdát. Az ügyességi feladatok után a legjobban várt pillanat
következett, a gólyatánc. Ezzel zártuk az estét, majd az eredményhirdetés
következett, s azután a fogadalomtétel. A legjobb gólya címet a gimis osztály kapta
meg, a második helyezés a közgazdaságisok és az informatikások lettek, a
harmadik helyezett pedig a nyelvi előkészítő osztály. Számomra nagyon szuper
gólyahét volt, és kívánok ugyanilyen örömteli, és szórakozásban gazdag hetet a
jövő évi újoncoknak.
Aradi Ferenc
fotók: Bögös Csenge
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése