2013. április 15., hétfő

Szép álmokat!



A riporter és alanya
(fotó: Bögös Csenge
)

Az álmaim nem mondhatóak érdekeseknek, ellenben azok a képek, amiket Szabó Balázs lát éjjelente, telis-tele vannak furcsábbnál furcsább dolgokkal. Ezekről mi is olvashatunk, mivel Balázs blog bejegyzés formájában osztja meg velünk a történeteket. Az oldalt könnyen megtalálhatjátok, mivel mostantól diákújságunk állandó linkjei között szerepel. Ennek kapcsán tehettem fel Balázsnak a kérdésimet.

Mióta írod a blogod, és miért kezdted el?
Három éve írtam bele először, mivel abban az időben voltak fura álmaim, képzelgéseim, és úgy gondoltam, hogy ezeket meg kell őriznem. Először ezekből építkeztem, később viszont a képzelgések megszakadtak. Azonban a haveroknak tetszett, így folytattam, oly módon, hogy beleírtam őket álnévvel és fél igaz történetekkel.

Mennyire összefüggőek a bejegyzések?
Alapjába véve ez egy sorozat. Sokszor összekapcsolódnak a részek.

Milyen alaptörténetet mesélsz el?
Az első nagy rész arról szól, hogy az ük-ük nagyapám múltja miatt egy sátánista megszállott kampós őrült üldöz, és megfoszt a szeretteimtől. Ez ellen az unokatesóimmal felveszem a harcot, és sikerrel is járok, de rengeteg mindenen megyek keresztül. Bejárom Észak Európát, elveszítem az unokatesóim stb... Végül hazajövök.

És jelenleg mi köti le a főhős éned?
Jelenleg egy olyan gyilkossági ügy fő gyanúsítottja vagyok, amihez közöm sincs. A gyilkos egy férfi és a patkányképű segédje. Most éppen velük megy a harc. Szerencsére nem vagyok egyedül, mert egy egész csapat mellettem áll. A tagok persze valós személyek, a való életben is barátaim. Van egy bázisunk a városban, ott éljük mindennapjainkat (kivéve a kolis tagok). Mostanában mindig történik felénk valami. Viszont a férfi ellen még csak most fogunk hadjáratot indítani.

Megesik, hogy elakadsz?
Leginkább az érthető megfogalmazásban szokott problémám lenni. A segítőim kilétét inkább nem fedem fel, de a történetben használt álneveket megoszthatom. Jakub es Greg mindig megment, ha valamibe belegabalyodok (a valóságban is), Oxana, és a kommandó tagjai pedig rengeteg új ötletet adnak mindig, akaratlanul is.

Mennyire tervezed meg egy nagyobb szakasz történetét?
Teljesen spontán írom, egyedül a végkimenetel az, amit elterveztem.

Mivel hangolódsz rá a történetírására?
Általában az unalom, vagy a fantáziám megmozdulása visz rá, hogy nekikezdjek egy bejegyzés írásához. Írás közben általában zenét hallgatok.

Milyen gyakorta olvashatunk tőled friss bejegyzést?
Ha nem jön közbe semmi, hetente írok, mindig vasárnap.

Mit csinálsz a szabadidődben, a blog írásán kívül?
Olvasok, zenét hallgatok, filmet nézek, lógok a barátaimmal, vagy írok – csak mást.

És végezetül, miért ajánlanád a blogod?
Ha érdekelnek a borzongást előidéző, sötét történetek, akkor olvassatok bele! Horror Álmok

Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése