Április 16.

Auschwitz

"Arbeit macht frei" - "Labour makes (you) free"

Ma van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944. április 16-án kezdődött meg az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátalján a zsidók gettókba zárása, majd deportálása. Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította emléknappá ezt a napot, a megemlékezéseket pedig 2001 óta rendezik meg. Ezen a napon országszerte többek között megemlékezéseket, kiállításokat, fáklyás felvonulásokat, koszorúzásokat tartanak.

Hiszen szó nélkül nem is lehet elmenni a mai nap mellett.  

A II. világháborúban a magyarországi vészkorszak idején, a magyar zsidóság jó része valamelyik koncentrációs táborban végezte és halt szörnyű halált. A németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot. Hetek alatt meghozták a zsidókérdéssel kapcsolatos alapvető döntéseket, ami más országokban akár évekig is eltartott. Többet között az összeírásukról, a sárga csillag viseléséről, a vagyonelkobzásról. Április közepén elkezdték a zsidók elkülönítését gyűjtőtáborokban és gettókban, újabb egy hónap elteltével (május 15.) pedig megkezdődött a tömeges deportálás. Mindössze nyolc hét leforgása alatt közel félmillió embert hurcoltak el, a munkaszolgálatot teljesítő férfiak kivételével a teljes vidéki zsidóságot. Auschwitz-Birkenau megsemmisítő táborában az érkezők 60-80%-át, zömmel öregeket, nőket és gyermekeket néhány órán belül gázkamrákban ölték meg, a többieket rabszolgamunkára vitték. Mindössze 15.000 „szerencsés” került az ausztriai Strasshofba, majd onnan munkatáborokba. Nagy részük meg is menekült. 1944 őszén a nyilasok az uralmuk alatt lévő területekről, elsősorban az Észak-Dunántúlról néhány ezer cigány származású polgárt is deportáltak. Július 6-án Horthy Miklós kormányzó, feladva addigi passzív álláspontját, nemzetközi nyomásra is, leállíttatta a deportálásokat.

Az Auschwitz szó még a történelmet nem kedvelő diákoknak is mond valamit. A név mostanra szinte teljesen összeforrt a szörnyűségekkel, pedig azon kívül is számtalan hely volt, ahol milliók szenvedtek. Ilyen volt Majdenek, Sobibor, Buchenwald, Dachau és még sajnos hosszan lehetne sorolni. 6 millió zsidó veszítette életét ezekben a táborokban, és akkor még nem szóltunk azokról, akik egyéb okok miatt kerültek ide és haltak meg. Például a politikai foglyok, romák, fogyatékosok…

A kormányzó sikertelen kiugrási kísérlete nyomán, október 15-16-án Szálasi Ferenc nyilaskeresztesei kezébe került a hatalom. A nyilas kormány létrehozta a XX. századi Európa utolsó gettóját a fővárosban. A semleges országok diplomáciai képviseletei által védett házakból ún. nemzetközi gettó is létesült. További tízezrek pusztultak el a halálmenetek során és a nyilas fegyveres csoportok öldöklései következtében, de a teljes zsidó közösség elpusztítására szőtt tervek végül - szerencsére - nem valósultak meg.

A magyar zsidók 30-40%-a túlélte a katasztrófát, de az ország, különösen a vidék Magyarországa demográfiai, társadalmi és szellemi értelemben egyaránt jóvátehetetlen veszteséget szenvedett.

Budapesten 2004 óta működik a Holokauszt Emlékközpont, amelynek udvarán, az épületet körülölelő 8 méter magas fal belső oldalán állítottak emléket a magyarországi áldozatoknak. Ott áll 2007 óta az Elveszett Közösségek Tornya is, amelyen 1441 település neve olvasható, azoké a helységeké, ahol az 1944-ben az akkori magyar hatóságok (közigazgatás, csendőrség, rendőrség) által hetek alatt erőszakkal véghezvitt deportálások miatt ma nincs zsidó közösség.

 
Ha nem is megyünk el egy megemlékezésre sem, akkor is legalább egy percig gondoljunk ma azokra, akik származásuk, vallásuk vagy egyéb megkülönböztetés miatt szenvedtek és veszítették életüket a II. világháború alatt.