 |
| Fotó: Bögös Csenge |
Édes álomba ringatva
Érzem amit most érzek
Elszunnyadok de máris
Előtörnek az emlékek.
Az éjszaka egyre sötétebb lett
És a csillagok
A csillagok le akartak hullani
Hogy megmentsenek minket.
A villogó piros fények
Veszély érzését keltették bennem
Valaki megmentésre vár
Lehet ott ahol még él a napsugár.
De mikor megfogtad a kezem
Ezek az érzések elillantak
S a szemem minduntalan
Hosszasan időzött rajtad.
Majd közelebb hajoltál
A sötétbe burkolózva
S testünk eggyé vált
A homályban csókolózva.
S a szívem ismét nem vert
Mert nem éreztem vénáimban tested
S most már biztos vagyok benne
Hogy készen állok a szerelemre...
Szabó Kata Luca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése