Egy életen át!

Még lélegzem?- Gondolkodott László, a puha ágyban. - Nem hittem volna, akkor még, hogy megadják nekem az esélyt az emlékezésre. De ha már így alakult hát legyen.
Gondolatban visszaröppent 2010. augusztus 31.-be, gimnazista éveibe. Már ötöd éven volt, de magát sosem gondolta többnek senkinél. Mindig úgy vélte nem attól lesz ő nagyobb, hogy bántja a kicsiket. Épp azon a napon költözött be az új kollégiumi épületbe, mert a régit bezárták. Arcán rémülettel és felháborodottsággal kezdte el olvasni a szoba beosztást. Majd rohant is a kollégium nevelő szobájába.
- Tessék mondani tanárnő, EZ MI?! - és rámutatott nevére Jakab, és Kosina neve közt.

- Hát azt hittem, hogy így kényelmesebb, lesz neked, ha az ötödévesekkel vagy egy szobában. - Felelte Jusztina, a fekete hajú koli igazgató nő. Tényleg nem rosszindulatból tette át Lacit egy másik szobába, csak úgy gondolta ez így sokkal jobb lesz.
- Szeretnék, átköltözni az ⅓ -ba. - Mondta ellentmondást nem tűrően a könnyű csontozatú ifjú.
-De ott már most öten vannak. - Érvelt a nő, a lapra tekintve.
- Nyugodjon meg tanárnő. Szorítunk neki helyet. - Ért oda barátja hangját a szobából meghalló Tichy. Hosszú haja, mint mindig hátul lófarokban lógott. A magas, nem túl izmos fickót mindenki úgy ismerte, mint aki mindent, meg vagy ki tud magyarázni - Nem hinném, hogy plusz-minusz egy ember számítana egy olyan egérlyukban.
- Jó legyen. Pakoljon át László.- Mondta az igazgató nő olyan felhanggal, mintha az egész az ő ötlete lett volna, és senki nem győzködött volna eddig senkit. A vigyorgó fiúk se perc alatt átpakolták Laci csomagját. Már majdnem befejezték a kipakolást, amikor kicsapódott az ajtó.
- Hát te meg mit keresel itt, a lapon a másik szobába vagy írva! - kiabált be Csoki, kezében két óriási utazó táskával. A barna, rövid hajú, napbarnított fiú viszonylag nagy darab volt, de nem annyira, hogy bárki szóvá tehesse. - Gofh uh magha is máh meg jöhht? - kezdte el szokásos zrikálását Tichynek aki saját belátása szerint nem beszédhibás, csak grófi raccsolása van.
- Ha zavarok elmehetek. - Válaszolt Laci és már nyújtotta jobbját barátja felé.
-Szeva Csoki.- Szólt vissza a hosszú hajú srác, aki nehezen viselte a piszkálódást.- Úgy el voltál tűnve a nyáron. Hol jártál?
- Mafffia. - vágta rá a megszokott beszólást, ami annyit takar, nem lényeges, vagy nem akarok beszélni róla. - Mikor indulunk a fűzbe?- és kezét összedörzsölgetve ránézett társaira.
- Még megvárjuk Balázst, Krist és Garát. - fordult vele szembe Laci, az ujján számolva a hiányzó embereket.
- Addig én eldőlök. - vágta rá az újonnan érkező.
- Nem kéne kipakolnod? Este már nem lesz rá erőd. - Fordult hátra vigyorogva Tichy miután behajította az utolsó alsónadrágot is a szekrénybe.
- Minek, táskában is megtalálok mindent. - vágta rá, és már kényelembe is helyezte magát egy emeletes ágy alsó részén. Majd hirtelen magas hangon rikoltozva, tenyereivel az ágyat csapkodva kiabálni kezdett.- MENNYÜNK! MENNYÜNK! MENNYÜNK! MÁÁÁÁÁÁÁR! - társai már megszokták a hasonló viselkedést tőle, így reakció nélkül ők is ledőltek saját ágyukra. Az ajtón egy alacsony, széles vállú, izmos, szőrös ember lépett be.
-Hellló! Mikor megyünk a fűzbe?- köszöntötte társait.
- Még megvárjuk Kriszt, meg Garát. - válaszolta Laci úgy, hogy fejét fel sem emelte az ágyról.
- Ahha. De szerintem készüljetek, mert ők is mindjárt jönnek, csak lent cigiznek. - A három fekvő ember tornászokat megszégyenítő mozdulatokkal ugrattok le fekvőhelyeikről.
- ÉS EZT CSAK MOST MONDOD, BALÁZS?- ordított rá Csoki.
- Hát mivel csak most jöttem ba*d meg így igen. - Válaszolt a fejét rázva, a szakállas fiú.
- Mi ez az ordítozás. - Kiabált be a szemüveges, szálkás, izompólót viselő fiú. Haja rövidre nyírva, és zselével gondosan beállítva. Mellette egy magas vékony rövid fekete hajú srác lépett be.
- Csövi. Csak nem ránk vártatok? - mondta vigyorogva.
- Ba*d meg Krisz. - Szólt oda Tichy - Már rég illuminált állapotban kéne okádnunk az egyik árok szélén, de ti csak az öthuszas busszal tudtok jönni.
- Bocs hogy ilyenkor jön a busz. Ez is az én hibám. - Vágott vissza Krisz.
- Ne pofázzál már Tichy mindig rád kell várni. - Szólt Gara, és csomagját ledobva már indult is ki a szobából.
    Így indult életének egyik legjobb éve. Nem volt para, csak pihi, meg buli. Azon mondjuk mindig elmosolyodik, hogy ezen az estén nem tudtak lerészegedni, mert hamarabb elfogyott minden pénzük, mint hogy sikerült volna berugniuk. Gondolatai tovább cikáztak egy év közbeni nap estéjére, amikor szokás szerint az esti játék a hogyan szopassuk Tichyt volt.
 - Tichy hozzál vizet. - Szólt le a felső ágyról Balázs brummogó hanggal az alatta fekvő hosszú hajú fiúnak.
- Nem hozok! - Felelt az áldozat, egy óvodás dacosságával a hangjában.
- Tichy hozzál vizet. - Szólt át a túloldali alsó ágyról Csoki.
- NEM!
- Tichy hozzál már vizet, hamarabb szabadulsz! - jelentette ki vigyorogva Laci.
- ÚGY SEM TÖRTÖK MEG! - Válaszolt egy spártai katonát megszégyenítő céltudatossággal Tichy. Hirtelen egy mobilon át megszólalt recsegve csoki, hangja.
- Tichy hozzál már vizet. - és ez ismétlődött, hisz a felvétel végtelenítve volt. Balázs ihletet merítve az ötletből elővette saját telefonját és a következő hang üzenetet tette be végtelenítve.
- Tichy hozzál már vizet BA*D MEG! - Mivel sem Laci sem Garai sem Krisz nem akart kimaradni a poénból elővéve saját mobiljaikat, ők is felmondták és lejátszásra állították a : TICHY Hozzál már vizet! kifejezést. Így a mobilok kánonban idegesítették a hosszú hajú, aludni próbáló fiút. A gyönyörű összhangot csak Balázs felvételében lévő BA*D meg törte meg. Ekkor elszakadt valami Tichy elméjében. Lelökve takaróját felvette az üres palackot az asztalról, majd a szoba egyetlen alvó emberéhez sétált, aki annyira jelentéktelen volt, hogy csak akkor szóltak hozzá, ha kellett valami, vagyis Homihoz. Tichy irdatlan nagyot vágott a palack kupakjával a vétlen fiú fejére, aki vékony résnyire kinyitotta a szemét és mívesen annyit mondott:
-Mi voanh? - ennek a jelentését csak egy tapasztalt kollégista ismerhette fel.
- Hozzál vizet, ba**meg. - vágta hozzá az ideges Tichy a palackot, majd visszafordult és lefeküdt aludni. A telefonok elhalkultak. Erre senki nem számított. Majd a pillanatnyi csönd után egy röhögés hullám csapott át a szobán, ahogy Homi, mintha mi sem történt volna, kiteszi maga mellé az üveget és visszafekszik aludni.
    Gondolkodott Laci, hogy ennek itt vége is lehetett volna. De a csudát: Krisz, és Csoki még rá tudott tenni egy lapáttal.
- Gyerünk át az elsősökhöz. Hozassunk velük vizet. - pattant ki a formabontó ötlet Krisz agyából. a dolog pikantériája, hogy közelebb volt hozzájuk a csap, mint az elsősök szobájához, így ők könnyebben tudtak volna vizet hozni mint a szegény gólyák.
- Oké mennyünk. - Vágta rá Csoki és Laci.
Krisz felkapta az üveget, és barátai társaságában elhagyta a szobát. Ekkor már Tichy is lenyugodott, és széles vigyorral a képén várta az eseményeket. Síri csend honolt a szobában, nehogy egy momentumot is elszalasszanak az eseményekből. Hallották, ahogy kinyílik a szomszéd szoba ajtaja, majd kis kuncogás, és egy hatalmas csattanás. Az imént távozott három fiú a palack nélkül gepárd sebességgel rohantak be a szobába és még a levegőben felvéve az alvó pozíciót ugortak vissza az ágyba. Garai Felült az ágyában és megkérdezte, ami mindenki fejében járt.
- Mi a f***om volt ez?- Krisz is felült és olyan pozíciót vett fel, mint amilyet az óvó nénik szoktak, mikor a gyerekeknek mesélnek.
- Ember ezek már mind aludtak. - Szólt megrökönyödve hajnali két órakor.- De ez még semmi. Ez az ökör Laci befeküdt Bence mellé az ágyba, hogy megijessze, de az nem ébredt fel rá. Aztán fejbe vágtam az üveggel is, de arra sem reagált. Csoki mondta, hogy zajt hallott a tanári felől így futni kellett. Még az üveg is ott maradt. - A sztori végeztével ők is úgy döntöttek, hogy alszanak. Már majdnem tíz perc telt el, amikor kinyílt az ajtó, és a küszöbön egy remegő testű barna fiú jelent meg egy üveg vízzel.
- Ho-oztam vi-izet. - nyögte ki Szilveszter, egy másik gólya a küszöbön állva. Laci felült a felső ágyon, és barátságosan oda szólt.
- Rendben, köszi. Hozd be. - A gólya kissé remegve ott toporzékolt a küszöbön, csak annyit változtatott, hogy benyújtotta a teli üveg vizet. Laci lemászott ágyáról és átvette az üveget. Mint a csapdából menekült nyúl úgy iszkolt el Szilveszter saját szobájuk fel.
- HE, EZ KAJAK FÉLT BEJÖNNI? Mi a faszért? - Kérdezte röhögve Laci.
    Sosem derült ki Szilveszter mitől félt, hisz ezen az eseten kívül sosem bántották az újakat. Gondolatai áteveztek decemberre.
- Be vagy ba**va Laci. - Szólt Tichy előre barátjának, miközben hátul sétáltak Savával, Laci egyik osztálytársával, és Csokival Fegyvernek utcáin, Laciék házától a buszmegállóig, hogy kikísérjék Savát.
- Nem vaok be.. b***va.- felelt imbolyogva az említett fiú.
- Hé Tichy nézd mekkora jégcsap. - szólt Csoki és már le is törte az ölnyi vastag jégcsapot, ami egy lefolyóról lógott le. 
- Nézd Csoki, Laci így megy. - És már kezdte is eljátszani Laci kacsázó lépteit. Ez annyira sikeres volt, hogy kicsúsztak lábai a jeges aszfalton, és gyönyörű ívvel lefejelte a Csoki karjaiban tartott jég oszlopot. Majd az ütés erejét lendületet vett felfelé, és talpra állt. Ezt a mozdulatot, Csoki és Sava röhögéssel, Tichy pedig egy nagyon összetett,
-Hű ha. - kijelentéssel konstatált.
    Hát igen. Gondolta Laci. Sok dolgot megéltem együtt ezzel az öt barommal. Csoki, Tichy, Gara, Krisz és Balázs. Sajnálom, hogy én követlek titeket utoljára. De nyugalom, nemsokára folytatjuk azt, amit hetven éve elkezdtünk. Széles mosoly terült szét az arcán, felült a kórházi ágyon, és kihúzta a gépet, ami eddig életben tartotta. Utolsó gondolta csak egy dolog volt.
 - Remélem, van Whiskey a másvilágon is.- Ernyedt testére lehunyt szemmel és széles vigyorral találtak rá a nővérek. Azt mondták, hogy gépeken még vagy négy évig élhetett volna. A halála után négy napig esett. Mert az Isten sírva röhögött a hat barmon, amikor újra együtt voltak.
Író: T-R Alex (A novella béli Tichy)