Interjú, egy "Földszakos" tanárral

A minap iskolánk újdonsült tanárával, Szoboszlai Árpáddal tartottam interjút. A következő válaszokat adta a kérdéseimre:

Mért pont a földrajz?

Ez egy jó kérdés. Talán ez volt az a tantárgy, amit legjobban szerettem középiskolában.  Nem voltam belőle színötös, - bár szerintem volt mikor ötös is voltam belőle, már nem nagyon emlékszem, - de kétség kívül remek tanárom volt. Szerettük az óráit.

Más tantárgyakhoz hogy viszonyult tanár úr?


Földrajzon kívül szerettem még a matematikát, és a testnevelést. A többivel úgy elvoltam.

Más iskolákban is tanított? Ha igen, hol?

Kenderesen tanítok én most is. Ott vagyok fő állásban, itt csak fél állásban vagyok. Ott 10 éve, itt csak most kezdtem 2011-ben.

Milyen véleménye van az iskolánkról és a diákokról?

Eleve én is itt tanultam, tehát az iskoláról kialakult már benne egyfajta pozitív vélemény, és ez tükrözi azt, amit tapasztalok az iskolában. Átlagos diákok járnak ide, akiknek nagy részéből ki lehet húzni a maximumot, persze ha ők is akarják.

Számos diáktól hallottam már azt, hogy az Ön órái a legjobbak, mert egyfajta humort is csempész a tanításába, és ezzel is "feldobja" az amúgy olykor szürke hétköznapokat. Ebből kifolyólag azt szeretném kérdezni, hogy csak az óráit tartja így, vagy a minden napi életben is így viselkedik?

Hát nem tudom szerintem én alapjában véve egy ilyen ember vagyok, gondolom én. Nem is látom túl viccesnek az óráimat, persze örülök, ha ez pár diákomnak így jön le, és nem baj, ha nem rossz kedvvel jönnek be az óráimra. Ilyen a stílusom. Van, akinek tetszik, van, akinek nem.

Egy szóbeszédtől mosolyodtam még el, és mikor meghallottam tudtam, hogy ezt biztos meg fogom Öntől kérdezni. Kiss Ádám humoristához szokták Önt hasonlítgatni a legtöbben. Mi erről a véleménye?

Ajjajj. Ezt így még nem hallottam soha, nem tudom miben, Kiss Ádám szerintem magasabb is nálam. Nem is tudom, lehet Kiss Ádám olyan, mint én, nem?

Na igen, az is lehet. Esetleg van tanár úrnak valamiféle hobbija ?

Hát hobbim ... ha jut időm, akkor szeretek utazni. Azt nagyon szeretek, csak ugye elég költséges. Ezért amennyire lehet próbálom kihasználni. Szeretek fényképezni. Többnyire mikor utazom, akkor fényképezek is.

Gondolom, a természet fotókat szereti jobban.

Dehogy is, szeretek mindent fotózni: természetet, kultúrát, saját magunkat - hogy igen, mi is ott vagyunk, és hogy az emlék meg legyen. Szeretem a barátaimat is megörökíteni.

Gondolom sokat utazott már, esetleg külföldön is?

Mi a sok, ugye? Nekem semmi nem elég, telhetetlen vagyok. Próbálok minden évben eljutni külföldre, de hát ez nem mindig jön össze. Van olyan, hogy ismétlődnek az úti célok. Többnyire ezek a közelebbi, szomszédos országok, ahol már többször járt az ember, de törekszem arra - amennyire a lehetőségek engedik -, hogy más országokba is eljussak.

Esetleg más földrészen is volt már?

Igen, Afrikában voltam már, azon belül is Egyiptomban.

Piramisok, szfinx, gondolom számos jó kép készült.

Annyira a piramisok nem, mert azt már ismerjük, meg 500 km-t kellet volna buszozni hozzá. Inkább Karnak, Luxor felé vettük az irányt. Sokkal több mindent lehetett egy utazással megtalálni, rövidebb is volt. Sok-sok remek kép is készült, igen.

Melyik volt az eddigiek közül a kedvenc kiruccanása?

A még fiatal felnőtti, baráti kirándulások,  azok az igazán jó emlékek. Amikor egyedül mentünk, elsőnek, szülői felügyelet nélkül. Persze jók azok is, amiket most csinálunk, csak hát ugye felnőtt fejjel már az ember teljesen máshogy áll hozzá egy utazáshoz.

Mióta fotózik tanár úr, hobbi szinten?

Már általános iskolás korom óta fotózgatok. Ott külön volt fotó szakkör, egykori osztályfőnököm volt a vezetője. Ott mindent megtanultunk, amit csak egy 13 évesnek meg lehetett tanítani. Magáról a fotózásról, az előhívásról, egy szóval a fényképezés összes csínyját-bínyját. Szerettük, csináltuk , persze akkor nem digitális technológia volt, még nem is tükör reflexes gépek, hanem Szmena, meg  pajtás gépek. Utána egyre jobbak jöttek, megérkezett a digitális korszak, és ahogy bírom anyagilag, követem én is. Ma már elég egyszerű géppel, sőt telefonnal is egész jó képet lehet csinálni.


Tanári karrierről, valami jó emlék?


Legjobb élmény? Hmm… Nem is tudom. Erre is azt mondanám, hogy a kezdet volt a legjobb élmény. Mikor először kap az ember osztályt, és el kell juttatni A pontból B pontba, hát az egy élmény volt. Utána meg már megszoktam. A kezdet az persze nagy élmény volt: mikor először áll az ember a másik oldalon. Ugye sokáig ő volt a padban, aztán hirtelen ő lesz a tanár.

Miután megköszöntem az interjút, megkérdezte tőlem, hogy hova lesz mind ez kiírva. Elmeséltem neki, ezért remélem, hogy újabb +1 fővel gyarapodik iskolaújságunk olvasóinak száma.

Végh Dominik