Ez az a kérdés amit általában a felnőttek tesznek fel nekünk. De vajon mért nem tudjuk rá a választ?
A tanév közben tanárainktól csak azt halljuk : -Nincs más dolgotok csak a tanulás és még erre sem vagytok képesek! Ráadásul valami ilyesmit mondanak szüleink is otthon. A feleletünk erre csak annyi hogy ,,hagyjál már, majd holnap” és hasonló egyszerű félvállról vett mondatok. Általános iskolában talán még nagy kedvvel tanultunk, de ahogy nőttünk, ez nagymértékben változott. Szüleink bízva bennünk, úgy gondolták, be tudjuk osztani az időnket. Nagy átlagban azt hiszem hamar rájönnek, hogy tévednek. Hamarabb elmegyünk sétálni, barátokkal, barátnőkkel, eltöltjük az időt valahol, minthogy leüljünk egy könyv mellé és megtanuljuk a leckét. Ez mostanában valamiféle tinédzserkori sajátosság lehet, de hiszem, hogy idővel mindenki belátja, hogy nem másnak, hanem saját magának tanul és akkor elkerülhetjük az év végi izgalmakat amit az okozott, hogy vajon átengednek matekból?Legalább 2-es meglegyek mindenből! Minden tanév végén megfogadjuk, hogy úgy fogunk tanulni, mint a kis angyalok, de mindannyian beismerhetjük magunknak, ezek csak elhintett ígéretek, amiket alig tartunk be. Egy biztos, a kérdés nehéz, de a válasz még nehezebb.
Jeny
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése