Beszélgetés Szabó Tamás igazgató úrral

Akinek a lábában több száz kilométer van

Tűz a nap… Közel 40 ⁰C az aszfalton. Talán túl is haladja. 23 bicikli kattogása hallatszik a hegyek között. A mellettünk óvatosan elsuhanó táj vigasztal csak bennünket. Tanár, diák együtt küzd a végtelennek tűnő pusztákon és a látszólag égig érő emelkedőkön. Sárgamellényesek hadának előzésére kapom csak fel a fejem.

Az idén induló online diákújság ezen rovatában tanárainkat  új  oldalukról mutatjuk be. Innen megtudhatod, mivel foglalkoznak szabadidejükben, mikor éppen nem dolgozatot javítanak. Először Szabó Tamással, iskolánk igazgatójával készítettem interjút. Mint kiderült, szívesen van a szabadban, és ha teheti, előszeretettel szervez túrákat, sőt akár az egész Balaton-felvidéket körbebiciklizi.

- Mikor és merre túrázott először?

- Kölyökkoromban mindig a természet közelében voltam, imádtam horgászni. Bátyámmal kijártunk Hévízgyörkön, (Galga-völgy) ahol laktam a Galgára vagy éppen a közeli halastóra. Állandóan úton voltam. Ilyenkor nyáron meg abszolút nomád életet éltem. Gyakorlatilag reggeli után kimentem, azután este valamikor hazakolbászoltam, illetve amikor megéheztem. Haverokkal mindenfelé kijártunk. vagy mentünk a játszótérre ott szórakoztunk, illetőleg az erdőbe, avagy pecázni. Annyi volt csak szóltam, hogy peca, jöttem, amikor jöttem. Ez még nem túrázás, ez csak a környék bejárása. Hát szerintem valahol itt kezdődött.

- Mit érez akkor, amikor teljesíti a tervbe vett utat vagy mikor a hegy csúcsára ér?

- Az jó érzés! Azt mondhatom: Na, itt vagyok, nyugodtan hátranézek, azután leülök, megnyugszom, előveszem a söröm, hogyha vittem magammal. Az jó, az nagyon jó érzés.

- A mai fiatalság nagy része, ha teheti inkább a számítógép vagy éppen a TV előtt gubbaszt. Mit üzenne ezeknek a diákoknak? Miért fontosabb a hegymászás, levegőn tartózkodás?

- Nem csak a hegymászás, bármi olyan fizikai teljesítmény, ami egy kicsit embertpróbáló. Azért fontos, hogy saját korlátainkkal megismerkedjünk és tudjuk, hogy mennyit bírunk. Én úgy gondolom, hogy sokaknak fogalmuk sincs, hogy mennyit képesek egy-egy kritikus helyzetben kibírni, elviselni, átvészelni, és ha végigcsinálnák, akkor rájönnének, hogy mindig van egy holtpont, egy határ, amin át lehet billenni és azután is át lehet billenni és… Viszonylag sokat kibír az ember és utána teljesen máshogy gondolkodik: saját magára  tekintve is . Azok, akik önbizalomhiányban szenvednek, azoknak tipikusan ez a problémájuk. Nem tudják és nem is akarják fölmérni, hogy meddig tudnak elmenni, pedig meglepődnének, hogy sokkal több van bennük, mint gondolnák. Ezért is jó egyébként, mert egy kis önbizalmat lehet ezáltal meríteni, csupán egy kis túrázással.

- Nem titok, hogy ez az interjú a kerékpáros vándortáborban készül. Mi vette rá arra, hogy testnevelő tanárok mellett, ön is nekivágjon ennek a túrának?

- Az első kérdésre, amit válaszoltam: hogy állandóan úton vagyok és nagyon szeretek túrázni. Régen, voltam én is kerékpáros táborban, főiskolás koromban. Az éppen nem ma volt. Hatalmas területeket barangoltunk be, óriási élmények voltak azok is. Gyakorlatilag egészen az Őrségig eljutottunk, teljes Balaton-felvidéket bejártuk, sőt még feleségemmel nászútra is biciklivel mentünk. Igaz, volt néhány sírás-rívás, ott is be kellett várni egymást, de viszonylag könnyen megoldottam. Rádiót erősítettem a kerékpár kormányára, és addig hallgattam, míg vártam. Hogyha ilyen nyári időszak volt egy-egy olimpia becsúszott vagy valami sportesemény, akkor a domboldalon szépen meghallgattam a rádión, éppen hányadik olimpiai bajnokunkat ünnepeljük és az asszony felért addig a biciklivel.

-A túrázás melyik formáját (vízit, gyalogost, kerékpárost) szereti jobban? Miért?

-A gyalogost, mert ez a leglassabb és a legtöbb tapasztalatot ily módon lehet gyűjteni. Akár egy bogárnál is meg lehet állni. Nagyon jó a kerékpáros és a vízi is. A kettő között nem tudok különbséget tenni, de nekem a legjobb a gyalogos túra

-Melyik a legemlékezetesebb élménye?
-Azt szokták mondani, hogy az első szerelem mindig a legjobb meg a legemlékezetesebb. Az első gyalogtúra Zemplénben. Azt hiszem két héten át napi 20-30 km-eket gyalogoltunk. Akkor a csapat 8 osztályos gimnazistákból tevődött össze. Voltunk vagy 25-en és gyönyörű tájakat jártunk be. Már akkor is mindig a hosszabb utat választottam. Akkoriban is differenciálódott a társaság. de volt egy mag, egy 6-7 fős csoport, akikkel mindent megmásztunk. Volt olyan nap, hogy egy településen ránk tört az eső és egy vár megnézése lett volna a program. Mondtam, hogy most hagyjuk és menjünk tovább a következő helyre. De ők ennek ellenére is meg szerették volna tekinteni az épületet. Azóta mindig szerveztem túrákat, csak most már kikoptak mellőlem a diákok. Immár családommal, egyedül vagy a feleségemmel megyek.

-  Van kedvenc vidéke, tájegysége, ahova szívesen jár? És ha igen akkor miért az?

- Kedvenc vidékeim a Zemplén és a Bükk. Eléggé változatos területek, ahol nagy csend van. Ezek a kedvenc helyeim. Minden tájegységben vannak egyébként ilyen eldugott kis helyek, akár itt ezen a biciklitúrán is. Bementünk egy Baltoncsicsó nevű településre, ahol össze-vissza vadásztunk hús után a boltban. Itt óránként elmegy két autó az egész faluban, vagy bejövünk Gyenesdiásra, ahol mindenféle hiper-, super- marketek vannak, és ha bemegyek, akkor eltévedek a sorok között. Tehát óriási különbségek vannak. Nekem a háborítatlan csend a meghatározó. Ott, ahol az ember még le tud ülni egy pohár bor mellé idegenekkel és megmutatják, hogy mit termeltek saját kezükkel.

Beszélgetésünknek a vacsorára hívó szó vetett véget. Fáradt, izzadt  testünk a meleg étel után még inkább elnehezült. Örömmel adtuk át magunkat a pihetető álomnak, hiszen másnap újult erővel kellett nekivágnunk.

NewC