Gólyainvázió

Az új móriczosokat fogadtuk szerkesztőségünkben

Augusztus 28-án abban a megtiszteltetésben volt részünk nekünk, iskolaújság-íróknak, hogy szerény szerkesztőségünkben fogadhattuk a 2013/2014-es tanév gólyáit. A hír, hogy bemutatkozhatunk az új diákoknak, egy héttel a fogadás előtt jutott el hozzánk. Nagyon megörültünk ennek, és munkához fogtunk. Igyekeztünk mindent idejében megbeszélni, elintézni. A MOHA csapata mindent bevetett a siker érdekében.


Mi, az iskola újságírói facebookon keresztül is konzultáltunk egymással. Megbeszéltük a programokat. Eldöntöttük, hogy az érkezés előtt rendbe hozzuk a szerkesztőségünket, és egy kissé feldíszítjük. Két újságíró, és újságunk vezetője, Szabó Ágnes tanárnő vették a fáradságot, és augusztus 26-án bementek, hogy kitakarítsák a termünket. Ennek eredménye az a falra festett idézet, amit ezen a képen láthattok.

Most sok képpel megfűszerezett élménybeszámolónk következik.

Végül elérkezett a szerdai nap. Reggel fél kilencre izgatottan mentünk a szerkesztőségbe, várva a leendő gólyákat és új MoHa tagokat. Ott gyorsan előpakoltunk, egyeztettük a tervet, és elhelyezkedtünk. Aztán rájöttünk, hogy még csak tíz perce vagyunk bent, ezért elkezdtünk beszélgetni arról, hogy esetleg még miről kérdezhetjük őket. Végül pedig, a tervezettnél pár perccel előbb, befutott az első csapat.

 
Először üdvözöltük őket, majd Tanárnő elmondta röviden, hogy kik is vagyunk. Mikor ezzel megvoltunk, megkértük őket, hogy töltsenek ki egy kérdőívet az energiaital fogyasztással kapcsolatban. Ez azért volt fontos nekünk, mert a későbbiekben szeretnénk írni egy cikket a témában, melyben az elsősök válaszaira hivatkozhatunk.

Időközben természetesen megvendégeltük őket. Abban a hitben voltunk, hogy a gólyákat éheztetik, ezért vittünk süteményeket és teát. A csapatok viszont nem nagyon fogyasztottak. Nem tudom, hogy tényleg kaptak-e rendesen enni, vagy csak szégyenlősek voltak-e, de annyi biztos, hogy legtöbbet Szilveszter evett a délelőtt folyamán. 

A nassolás után szóba került a MoHa, mint közösségi szolgálatos szervezet. Itt elmondtuk a leendő elsősöknek, hogy nálunk is le lehet tölteni az 50 órát. Ez főnyeremény azok számára, akik szeretnek írni, rajzolni, fotózni vagy filmezni, mert letudhatják a kötelezőt, miközben azt csinálják, amit élveznek. Ezért mindenképpen megpróbáltuk kiszedni a diákokból, hogy érdekli e őket a dolog. 

 
Persze nem csak a suliújságról volt szó. Akárcsak a gólyatábor segítői, mi is meséltünk nekik pár történetet a tanárainkról. Végigtárgyaltuk, hogy ki miből fogja vinni az osztályokat, ezt kommentáltuk pár szóval, ők pedig figyelmesen hallgatták.

A nagy sztorizgatás során előjöttek az idétlenebbnél idétlenebbül sikerült órák is. Ezeket elmondtuk a gólyáknak. Közben szokás szerint szekáltuk egymást, és rengeteget nevettünk. Nem tudjuk, mi járt a fejükben ilyenkor. Lehet azt hitték, hogy valami nagyon komoly, elvont csapat vagyunk, aztán kiderült számukra, hogy mégsem. 

Végül pedig megmutattuk nekik a honlapot. A kételkedőknek bebizonyítottuk sokszínűségünket, változatosságunkat. Elmondtuk, hogy több rovatunk is van, így nem csak egy témában lehet írni, hanem szinte akármiről. Ez szemmel láthatóan tetszett nekik. 

Az persze mindnyájunkat érdekelt, hogy ki miért éppen ezt az iskolát választotta:
„Nem hiába ide jelentkeztem, nagyon tetszik, szerintem ez a legjobb suli”- mondja Kristóf.
Anna azért jelentkezett ide, mert elmondása szerint jó híre van az iskolának.
Gréti és Noémi Debrecenbe is jelentkezett, de végül itt maradtak. Náluk a döntő érv az volt, hogy helyben van az intézmény.

Egyébként az elsősök legtöbbjének tetszett a tábor. Az épületet szépnek, a tanárokat rokonszenvesnek találták. Őszintén remélem, hogy ez így is marad számukra az elkövetkező 4-5 év során.

Enikő, ßatu

fotók: Bögös Csenge