Beszélgetés a könyvmolyból lett könyvmolyképzővel

Kemese Fanni

Kemese Fanni - A napszemű Pippa Kenn 

 (Pippa Kenn trilógia 1.)

Nemrégiben olvastam Kemese Fanni első könyvét, A napszemű Pippa Kenn-t, ami egy  remekül megírt poszt-apokaliptikus-romantikus regény. Mindenkinek csak ajánlani tudom Fanni könyvét.

Ennek kapcsán olvashatjátok a vele készült interjúmat.

"Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak.
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk.
Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette.
Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel… Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?"

Hogyan jöttek az ötletek Pippa történetéhez? Mi ihletett meg?

Először csak egy lányt láttam a semmi közepén, egy biztonságos helyen. Eleinte nem tudtam, hogy miért van egyedül, miért nincsenek emberek körülötte. A világ és a mozgatórugók a helyzet köré épültek ki, és az első verziótól a megjelenésig rengeteget változtak.

A világ, amit felépítettél nagyszerű. Mesélnél róla? Hogyan született meg a fejedben?

Érdekes tapasztalat volt világvégét tervezni. A futurisztikus jövőben következik be az esemény, és nem a bukáson és az azt követő káoszon, hanem másfél évszázaddal később, egy lány életén van a fókusz.

A történet Pippa magányából indult ki, és a miértekre adott válaszok határozták meg a világot, lépésről lépésre alakult ki az egész. Pippa miért van egyedül? Miért nem akarja elhagyni az erődházat? Miért fél, milyen kockázatokkal jár ez? Miért viselkednek így a sápadtak? Stb.

Pippa helyében ugyanígy cselekedtél volna? Magányosan éldegéltél volna az erődházban akárcsak Ő?

Kétlem. Szerintem úgy viselkedtem volna, mint Paul. Pippa felnevelése folyamatos feladatokat és célt adott neki, e nélkül nem bírta volna sokáig lelkileg, egész életében rettegett. Pippa is hajszálon függött, amikor fordulatot vett az élete.

Van kedvenc jeleneted a könyvből?

Jobban kötődöm utolsó mondatokhoz, amik elválasztják a fejezeteket, vagy éppen befejeznek egy-egy részt a könyvben. A jelenetek inkább célt szolgálnak, akár a karakterek jellemében vagy életében történő változásokat, akár a háttérvilág lefestését. Ha mindenképpen választanom kellene, Pippa alagutas jelenetét mondanám a regény végén.

Meddig tartott Pippát megírni?

Négy hónapomba került az első verzió. Ahhoz képest rengeteg változás történt, sok mindent átírtam a szerkesztés előtt és alatt is. Csak hogy említsek egy példát: a regény végén eredetileg Hazel szemszögéből is láthattuk az eseményeket, illetve a befejező fejezetben Mya szólalt meg, ő vezette volna fel a folytatást. Bármennyire is élveztem az ő szemüvegükön át a történéseket, elengedtem az elképzelést, és másik fontos karaktert választottam – csak hogy elkerüljem a spoilereket. J

Szoktál vázlatokat írni? Van esetleg valami praktikád, amit csinálsz írás közben? Zenehallgatásra, forró teára és hasonlókra célzok.

Alapvetően nem vázlatolok. Csomópontjaim vannak, ahova szeretném eljuttatni a szereplőket, de az odavezető útjuk számomra is írás közben bomlik ki, és van, hogy később át-, újraírok egy-egy jelenetet.
Igyekszem az írást leválasztani bármilyen szokásról, napszakról vagy helyzetről. Ha mindig ideális helyzetre van szükségem, akkor korlátozom magamat írás terén, és nem haladok a kézirattal. Persze néha noszogatnom kell magamat, gyorsan elhessegetni hogy „Nincs kedvem/hangulatom!”, mert egy történet nem írja le és javítja ki magát.

Hogy állsz a papírformátumhoz? Szoktál papírt és tollat használni, vagy egyedül a Word őrzi az irományaid?

Csak akkor írok papírra történetet, ha arra kényszerülök. Sokszor próbálkoztam azzal, hogy a közlekedési eszközökön papíron próbáltam haladni a kézirattal, de egy-két hétnél tovább sosem sikerült tartanom magamat. Sokat átírok és átfogalmazok, papíron több az áthúzott, mint a nem áthúzott sor. Így nehézkes.
A kéziratból meglévő fejezeteket gyakran újraolvasom, főleg ha a mindennapi munka miatt kiesem a történetből. Kinyomtatom a szöveget, és tollal belefirkálok, utólag pedig átvezetem a javításokat a gépbe. Papíron mindig szembeötlőbbek a hibák.

A regényedben E/1-ben szólalnak meg a szereplők, fejezetenként váltakozva. Miért döntöttél emellett a több nézőpontos írásmód mellett? Felmerült esetleg más ötlet? Volt vacillálás, vagy egyből tudtad hogy több szemszögből fogod elmesélni a történetet?

Mindkét választás az olvasmányaimra vezethető vissza, hiszen rengeteg young adult történetet olvastam. A kategóriában sokszor használják az egy szemszögből elmesélt, E/1 elbeszélési módot. Az E/1-es elbeszélést azért kedvelem, mert a karaktert közelebb érzem magamhoz. Az egy szemszöges elbeszélés azonban szűk, csupán annyit érzékelhetünk a világból és a történésekről, amennyit a szereplő. Márpedig sok esetben egy történés vagy döntés izgalmasabb egy másik szereplő szemszögéből. Rubent és Victort is szerettem volna megérteni, igyekeztem az ő szemüvegükön keresztül is megtapasztalni a világot.

Milyen írók voltak/vannak rád hatással? Van esetleg példaképed?

Maggie Stiefvatert nagyon szeretem. A Shiver sorozat, a Hollófiúk és a Lament már megjelent tőle a Könyvmolyképző gondozásában. Maggie remek megfigyelő, rengeteg apró leírást sző a történeteibe, amiket olvasva az ember bólogat „nahát, tényleg ilyet én is láttam már!”. Emellett nagyon kreatív, remekül rajzol, fest, zenél és zenét szerez, és érdekes gondolatai vannak mind az írásról, mind a nagyvilágról. A budapesti látogatása életre szóló élmény marad, és ahhoz az estéhez kötöm Pippa sokkal későbbi megjelenésének indulópontját.

Gyakori, hogy nevek szerepelnek a címeidben (Pippa Kenn, majd a folytatás Mya Mavis, és a blogodon kutakodva olyan címre is bukkantam, ami magába foglalja Börje Fitchner nevét). Mesélnél erről?

A címekben szereplő név eszközt jelent számomra, amivel még szorosabbra fűzhetem a cím és a történet kapcsolatát. Pippa Kennről, a napszeműről, vélhetően nem lesz még egy könyv egy másik szerző tollából, nem lesz egyszerű összekeverni más könyvcímekkel. Ugyanakkor fogalmam sincs, hogy meddig foglalkoztat még ez a dolog, mikor növöm ki a névrajongásomat.

Pippa a 2012-es Aranymosás pályázat során került a Könyvmolyképző kiadó kezébe. Hogyan jött az ötlet hogy megpróbálod az aranymosást?

Amikor először olvastam a pályázati kiírást, tudtam, hogy ez egy remek lehetőség a kézirat megmérettetésére. Az írás számomra rengeteg kétkedéssel jár, és úgy láttam a pályázat elfogulatlan zsűrijének véleménye megerősít vagy éppen eltántorít majd attól, hogy a szabadidőmet írással töltsem. (Nem vagyok hobbi szűkében, korábban rengeteget hímeztem, varrtam és rajzoltam.)
Ráadásul a leadási határidő remek motiváció volt, hogy befejezzem a kézirat első változatát.

És végül az utolsó kérdésem: Kemese Fanni néven jelent meg a regényed, ám az aranymosásra Annie Grey-ként jelentkeztél. Mi a névcsere oka?

A pályázati anyagom leadása előtti napokban sajtoltam ki magamból a nevet, szóval igazi kötődést egy pillanatig sem éreztem. Tudtam, hogy álnevet szeretnék, mivel a civil vezetéknevem igen gyakori – illetve az írós ténykedésemet jól esett leválasztani a mindennapokról –, ráadásul az angol szerzőnév egy könyvborítón sok esetben vonzóbb első pillantásra, mint a magyar. (Például rengeteg értékelésben szerepel molyon, hogy eleinte tartottak magyar szerző művétől.) Sokat beszélgettem a névcseréről barátokkal, sokat mérlegeltem, hogy magyar vagy külföldi hangzású legyen, de végül az előbbinél maradtam. A Kemese vezetéknév a második keresztnevemből, az Emeséből származik, a k betűt csak elé biggyesztettem a hangzás kedvéért. Jól döntöttem, nagyon szeretem a nevemet.

A napszemű Pippa Kenn-be beleolvashattok a kiadó jóvoltából: http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/pippa.pdf

Ha még több érdekességre vágytok látogassátok meg Fanni blogját: http://kemesefanni.blogspot.hu/

Fanni facebook oldala: https://www.facebook.com/KemeseFanni?fref=ts

Alexandra