A munkám a hobbim…

Riport Hrúz Szabolccsal

         Csak muzsika hangja tölti be a teret. Mint a villám, oly fürgék az ujjai. Hegedűjátéka közben megszűnik a világ. Mindenki csak a jelenre képes gondolni. Széles vigyor ül az arcomra, miközben nézem. Micsoda művészlélek! Mennyire élvezi, amit csinál! Érzéseit teljesen átadja a hallgatóságnak. Nem lehet betelni játékával! Ahogyan hozzányúl hangszeréhez, mintha érző lelket tapintana. 

        Hrúz Szabolccsal, egy kiváló muzsikással készítettem riportot az iskolai diákújság számára. 

    Rengeteg fellépésen és táncházban zenélt már városunkban. Az itt rendezett néptánctáborba is ellátogat, ha ideje engedi. Mi tagadás, a legjobb bulikat is ő csinálja (tapasztalatból mondom). Játékára táncolni hihetetlen érzés! Érdemes megnézni, ahogyan muzsikál, hiszen teljesen átérzi a zenét és annak örömeit! Node, hogy te is megismerd őt, olvasd el a kérdéseimre adott válaszait!

        – Úgy tudom, az a legfőbb tulajdonsága a kiváló zenélés mellett, hogy állandóan fülig ér a szája, és citromot kell önnel nyalatni, hogy egy másfajta arcberendezést lássunk. Mi ennek az oka?

        – Egyrészt azért mosolygok a színpadon, mert boldog ember vagyok, másrészt meg azért, mert egy előadóművésznek az a dolga, hogy szórakoztassa a közönségét. Nem látszódhat rajta a boldogtalanság. De nekem a muzsika az életem része. Sokszor gondolok a két fiamra zenélés közben (Soma Huba, Bene Hunor), és ők mindig mosolyt csalnak az arcomra. Ez az én hivatásom (a mosolygás). J

        – Mi vonzotta a zenészhivatás felé, és miért épp a hegedű az ön hangszere?

        – A zenészhivatást már kiskoromtól kezdve szívom magamba, mivel édesapám és bátyám is zenészek. Ezt láttam otthon, ezt szeretem csinálni, és ez lett a munkám. Sokat tanultam és gyűjtöttem eredeti adatközlőktől, és az ő átélésük és harmóniájuk a hangszerrel csodálatos élményt jelentett számomra. Nekem a munkám a hobbim, tehát én még soha nem dolgoztam, mert nekem a munkám a szórakozásom is. Nem megterhelő, mivel nagyon-nagyon szeretek zenélni. Hogy miért éppen a hegedű?! A válaszom: mert az a hangszerek királya. De természetesen más hangszeren is tudok játszani, például a három- vagy a négyhúros brácsán.

        – Ugyebár Ön a Dűvő zenekar tagja is, ahol bátyjával muzsikál, de én mégis a Terék Józseffel való zenéléséről kérdeznék. Mi terelgette Önöket egy csapatba?

        – Szeretek jó zenészekkel együtt muzsikálni, és olyan emberekkel is, akiket nagyon szeretek és tisztelek, vagy a tudásuk, vagy emberségük miatt. Mindent megteszek azért, hogy az én tanítványaim is példát tudjanak venni rólam, és ugyanúgy szeressék, bármilyen hangszeren játszanak is, és ők is egyszer példaképek lehessenek.

        – Milyen helyekre jutott el muzsikálása során?

        – Sok helyre eljutottam, a világ számos helyén jártam. Ezek közül néhány: Puerto Rico, USA, Kanada, Hollandia, Németország, Franciaország, Izrael, Mexikó, Finnország. Büszkeségeim: Madách-díj, a Népművészet Ifjú Mestere, Kiváló Együttes tagja, Fehér Rózsa Díj, Pro Urbe Díj, Pro Art Díj  – és még számos nívódíj és zenei díj.

        – Köszönöm az őszinte, tartalmas válaszokat!

        Hrúz Szabolcs nemrégiben alapított egy új zenekart, amelyben tanítványaival zenél. Megvettem első CD-jüket, bevallom, azóta is folyamatosan azt hallgatom. Bandájuk neve: Folk-Garage. Nem mindennapi csapatról van szó. Nevükből kiderül, hogy népzenével foglalkoznak, de nem kizárólagosan, hiszen dalaik többsége világzeneként kategorizálható.

Egyik legismertebb számuk a Kocsmadal, melyet itt is megtekinthettek. Keressétek és lájkoljátok a Facebook közösségi oldalon!

NewC