Nagy tervekkel a Móricz útján

A 8. osztályos diákok alig várják, hogy középiskolások legyenek. Én is így voltam ezzel.

A középiskola kicsit lazább, mint az általános, az embert nem feltétlenül kezelik már gyerekként. Azonban nem olyan egyszerű és laza ez az élet, mint sokan hiszik. 

Először is be kellett illeszkednem, ami számomra duplán nehéz volt. Meg kellett szoknom egy új környezetet, az új szabályokat, követelményrendszert. Találkoztam pozitív különbséggel, például szünetekben nem terelik le kötelezően a diákságot az udvarra. Sosem értettem, miért levegőztetnek minket annyit az általános iskolában. De meg kellett ismerkednem új tanárokkal is, akik közül sokan szinte előadásokat, és nem órákat tartanak. Nehezebb volt követni és jegyzetelni, de megszoktuk.

Másodszor is, engem 8 év után a B osztályból az A-ba tettek. Ez nagy fordulat volt, hiszen ebben a közegben alig volt ismerős arc. Újra meg kellett ismernem egy társaságot, újra össze kellett csiszolódnom harminc emberrel. Habár kizárt dolog, hogy egy osztályban mindenki jóban legyen mindenkivel, meglehetősen nehezen indult a barátkozás. Úgy gondoltam, hogy túl különbözőek vagyunk, és persze kellően makacsok ahhoz, hogy bárki is engedjen. Így hát nem indult túl fényesen ez az év.

Idősebb ismerőseim azonban azzal vigasztaltak, hogy a legjobb közösségek mindig később alakulnak ki. Valahogy az utolsó év az, amikor egy összetartó, családias hangulatú osztály kialakul. Őszintén szólva én is ebben bízom, bár szerintem lehetne mind a négy év olyan jó, mint amilyennek az a bizonyos  4. ígérkezik.

Mindenesetre ha újra kellene jelentkezni, akkor is csak a Móriczot választanám. Minden segítséget megkapok ahhoz, hogy azt az utat járjam, amit választottam. Úgy hiszem, ha én is odateszem magam, akkor borítékolható a továbbtanulás, a nyelvvizsga. Ez ennek az iskolának a legnagyobb előnye: egyénekben gondolkodik, nem csak osztályokban vagy csoportokban.

Lia