2011. december 13., kedd

Vámpírsztori

Régen így kezdődött egy normális vámpírmű: Sötét éjszaka volt. A falu lakói ijedten ragadták magukhoz a vasvillákat, és a számszeríjakat, majd tekintetük a vérszomjas sötétséget pásztázta. Ma pedig: Bella egy szomorú, magányos lány volt, aki a nagyvárosból, egy kisvárosba költözött. Szürke egérként élte mindennapjait, amíg meg nem látta a szexi vámpírfiút, Edwardot. Ezek után 2 órán keresztül nézhetjük azt, ahogy a vámpírlegény meglobogtatja göndör fürtjeit, és megvillan a fény izmos felsőtestén, miközben baseballozva lefut pár hosszt.

Majd megérkezik Jacob, szintén félmeztelenül, ő egy vérfarkas, aki bundás kenyeret eszik, telepata képességekkel rendelkezik, és hihetetlen módon ős is szerelmes Bellába. Hát lehet ezt egyáltalán vámpírfilmeknek nevezni? Míg a filmet néztem egész idő alatt arra gondoltam: Miért nincs itt  Penge? Hol van már  Van Helsing? Hát valaki ölje már meg ezeket a nyáladzó "tiniszörnyeket"!  Őszintén, szerintem mindenkinek van egy általános képe a vámpírokról, koporsóban alszanak, itt-ott ölnek, szadizgatnak kicsit, és csak úgy halnak meg, ha karót döfnek a szívükbe. Legalábbis mindenki így volt tisztában a vámpírokkal, egészen körülbelül 3 évvel ezelőttig, amikor is egy angol nő hihetetlen agyszüleményét papírra vetette, majd kiadták több millió példányban, 500 nyelven, köztük héberül, és ó latinul is, biztos, ami biztos. De térjünk vissza a valós életbe. Azt mondják, a mai fiatalságot a Twilight, és a Harry Potter tanítja meg olvasni, de én azt mondom, hogy írni is megtanulhatnának már, és talán vegyenek le más könyvet is a polcról, amik nem vámpírokról szólnak, és nem vámpírok írták. Alkonyat, újhold, telihold, reggel, minden napszakra jut egy vámpír, és minden vámpírra jut egy csöpögős és nyivákolós kis alkonyatfanka. Hiába, nehéz időket élünk manapság. A világ belefulladt ebbe a hömpölyögve nyáladzó tiniáradatba, amivé összeállt a mai fiatalság. Nemhogy inkább söprögetni tanulnának meg, de nem, ők csak nézik a félmeztelen vámpír és vérfakas posztereket a falaikon, és arról álmodoznak, hogy ők is mennyire lennének vámpírok.  Ezek után megkérdezném az írót is. Vajon miért gondolta azt, hogy egy szerelmi háromszöget kiváló alkalom lenne fantasy burokba csomagolni? Nem gondolt bele, hogy több millió tinilányt fog ezekkel a könyvekkel elbutítani?
    Viszont én ezek után is azt mondom: Éljen Karóba Húzó Vlad, alias Drakula, alias Lugosi Béla, a legnagyobb magyar színész, és igazi vámpír.

Végh Dominik

1 megjegyzés:

  1. Így van. A szörnyű, hogy azt mondjuk, hogy vámpír sztori, ez jut eszébe. Azzal nincs is gond, hogy kiadják (vannak ennél rosszabb könyvek is a piacon), a hiba a dologban az, hogy a média szerint ez a követendő, és így az ilyen irányú tehetséges írók nem izgalmas kaland fantasykat írnak hanem nyáladzóst mert azt hiszik csak erre van igény.
    Bár van a generációnknak kiváló fantasy írói is. Ilyen Cristopher Paolini az Eragon tetraológi írója. Ezt a művet csak a film elkészítésével ölték meg, mert színvonal alatti számítástechnikát és színészeket játszatnak benne amik teljesen eltérnek a műtől.

    Záró mondatként az olyanok mint a Twilight írója gazdagok és soha többet a villát sem kell megemelnie és fennmarad a történelemben, míg egy Richard A. Knaak kaliberű zseniális kalandregény íróról meg szót sem ejtenek sehol.

    VálaszTörlés