Mese, mese, mátka

Egyszer volt, hol nem volt, történt egy legénnyel, aki egészen kiskorában látta, hogy mivel szeretne foglalkozni, tűzön-vízen keresztülment céljának minél közelebb kerülése, elérése érdekében. Kecskés Gergő akár akarta, akár nem, már az anyaméhben, kapcsolatban állt a magyar néptánccal. És ez az aranyfonálból szőtt kötelék sosem látszott megszűnni. Harmadik születésnapján székelyverbunkkal és somogyi mutatványossal kápráztatta el a bálba érkező vendégeket. 

Ahogy cseperedett, egyre nagyobb megpróbáltatásokkal találta szemben magát. A háromfejű sárkányok és gonosz boszorkányok helyett neki a komolyabb lépések, figurák nehezítették útját, amelyekkel meg kellett hogy küzdjön, ám hősiesen kiállta a próbát. Nyaranként, mikor a művészeti iskolák is szünetelnek, ő még akkor sem ült otthon a fenekén. Tarisznyájában hamuba sült pogácsával járta a Világot. Egész vakációját különböző táncos táborokban (leginkább Erdély területén) töltötte a helyi kultúra, táncanyag, szokások elsajátításával. 

Középiskolai tanulmányait iskolánkban végezte el, ezek után ötödévre jelentkezett a Fóti

Népművészeti Szakközépiskolába, ahol OKJ-s papírt szerzett. Ám Gergő nem elégedett meg az ott összegyűjtött tudással. Hogy még több ismeretre tegyen szert, és tovább tudja adni tapasztalatait más, kisebb korosztályok számára is, jelenleg a Magyar Táncművészeti Főiskola utolsó éves hallgatója. Pár éve Édesanyjával, Herczegh Katával tanítják táncolni Kisújszállás, Törökszentmiklós, Szandaszőlős és Fegyvernek fiatal hercegeit, hercegnőit és mozogni vágyó királyait és királynéit. Az utóbbi időben más felségekkel szemben számtalan verbunkversenyen mérettette meg magát, ahonnan sohasem tért haza üres kézzel. A legutóbbi felnőtt szóló táncversenyen egészen a döntőig jutott partnerével, Stonawskiné Busi Ildikóval.

Ám a mesémnek még korán sincs vége. Amiért írom ezt a kis történetet, az nem más, mint hogy bemutassam nektek irományom főhőse életének egyik legnagyobb lehetőségét. Nem tudom ismeritek-e a „Fölszállot a páva” című televíziós műsort… Nos, Gergő úgy gondolta szerencsét próbál, és megküzd a Duna televízió csatornáján is. Nyáron indult útnak táncospárjával, Stonawsikné Busi Ildikóval, akivel már régóta ismerősök, szoros kapcsolatban állnak egymással. A két táncos nagyon büszke hasonló gyökereikre: mindkettejük családja erősen kötődik a néptánchoz és a népzenéhez. Kiskoruk óta szenvedélybetegei a folklórnak, és talán pont ez az alap, ami miatt pillanatok alatt összeszoktak, egymásra hangolódtak. Az első csapásra nyár közepén került sor Hódmezővásárhelyen, ahol dél-alföldi tánccal, tápéi oláhossal és csárdással mutatkoztak be. A neves zsűri 118 ponttal jutalmazta aznapi teljesítményüket, amellyel az idei mezőny maximális 120 pontjából ők érték el a legjobb eredményt. Szűcs Gábor, a zsűri egyik tagja a következő szavakkal jellemezte a látványos produkciót: „Ahogy a töltött káposztát is szeretjük újramelegíteni, úgy a táncos is akkor jó, minél érettebb.” 

A selejtezőről való továbbjutásukat azonban csak október környékén dobolták ki. Azóta folyamatosan készülnek, próbálnak, egyeztetnek, és izgulnak a legközelebbi tusa napjára. Ám hogy elérjenek a kastély legmagasabb tornyának legfelső szobájába, ahol a végső siker várja őket, addig még jó néhány lépcsőfokot kell megmászniuk. Az elődöntőre, amelyet már te is figyelemmel kísérhetsz, 2014. március 29-én kerül sor a Duna Tv-n. Semmiképpen ne hagyd ki az élő adást! A fődíj azonban nem a királykisasszony keze, vagy a király fele királysága. A páva esetében a kategóriánként megnyerhető 2-2 millió pengőnél sokkal fontosabb a közösségi üzenet. Saját kultúránk megélése és megértése. Vannak, akik azért vágtak neki a tehetségkutató versenynek, hogy megmutassák saját generációiknak, hogy az általuk művelt műfaj az trendi. 

Szurkoljunk együtt főhősünknek, és kedves párjának. Segítsük őket, hogy elérjék céljukat, és eljussanak annak a bizonyos toronynak abba a bizonyos szobájába. Ha szeretnéd, hogy elbeszélésem itt se érjen véget, akkor te is támogasd útjukat szavazataiddal! 

Gönczi Sarolta