Nagykun

fotó: Nyikos Mihály

Visszaemlékezés egy versenyző élményei alapján.

 

2013. április 18-a nagy nap volt minden Móriczos sportoló számára.  Ugyanis aznap indult a csapat Kunszentmártonra, a XXIII. Nagykun Diák Sportviadalra. Az iskola gárdáját több mint hetven diák erősítette a különböző sportágakban. Egészen pontosan atlétikában, szertornában, fociban, röplabdában, kézilabdában és kosárlabdában.  A kora reggeli indulás ellenére mindenki friss, sikerre kiéhezett és elszánt volt. Ennek oka nem volt más, mint az, hogy fájt a fogunk a Nagykun kupára. Ugyanis négy éve Karcagon megnyertük, majd két éve a karcagi gimnázium Kunhegyesen visszanyerte. Éppen ezért nagyon szerettük volna idén mi elhozni a serleget és megnyerni a viadalt.

Az első napunk után teljesen elégedettek voltunk magunkkal. A nap folyamán a labdajátékok selejtezői és a szertorna verseny lett lebonyolítva. Legjobban a kosarasokban és a torászokban bíztunk aznap. Róluk tudtuk, hogy nagyon profik. Ez be is igazolódott. Szertorna csapatunk összetettben első helyezett lett, fiúknál, lányoknál egyaránt. Egyéniben pedig mindkét esetben Móriczos bajnok született, Gál Erika és Horváth Krisztián személyében.
Röplabdában elég pechünk volt, nem nagyon jöttek össze a dolgok. A fiúk kicsit összetörtek az első mérkőzésük után, a lányok viszont a refitől elszenvedett vereség után felálltak, és kivívták maguknak a bronzmeccset.
Kézilabdában, fiúknál a papírforma érvényesült. A Nagykun Refi csapata legyőzhetetlen volt, nem tudtuk felvenni velük a versenyt. Később a tekó csapatát simán legyőztük, így kiharcoltuk a bronzmérkőzést. A lányok viszont felborították az előzetes elképzeléseket. Első meccsükön gyönyörűen játszva legyőzték a karcagiakat, majd a második győzelmüket is bezsebelve a döntőbe jutottak.
A kosarasok pedig egyenesen fantasztikusak voltak. A lányok simán vertek mindenkit, nem is volt kérdés, hogy döntőben a helyük. A fiúk viszont rendesen megizzadtak a fináléba kerülésért. Első mérkőzésükön 23-20 arányban kikaptak, aztán a nap utolsó menetében 26-20 -ra győztek a szentannaisok ellen, így pontkülönbséggel bekerültek a szombati döntőbe.

Pénteken, a nap első felében atlétika volt. Buszok vittek ki minket a sportpályára, ahol futást, gerelyhajítást, súlylökést, magasugrást és távolugrást néztünk. A program egy Gál Erika & S. Nagy Zsolt győzelemmel kezdődött (lány magasugrás, fiú távolugrás). Ez a két teljesítmény meghozta a kedvünket a szurkoláshoz, így amikor olyan szám volt, amelyben szerepelt valaki az iskolánkból, óriási hangzavart csináltunk. A délelőtt végére megszületett az atlétika végeredménye. A lányok összetettben győztesek lettek, a fiúk a 6. helyet szerezték meg.
Ezután következett a foci. A fiúk rendesen kitettek magukért, de sajnos nem úgy sikerült nekik a torna, ahogy szerették volna.
Délután labdajáték helyosztók voltak. Itt érintettek voltunk röplabdában és fiú kézilabdában.
A fiú röpisek az előző napi mélypont után simán megszerezték az 5. helyet, és a lányok is magabiztosan hozták a bronzmérkőzést. A kéziseknek nem volt ilyen szerencséjük. Tudtuk, hogy nehéz mérkőzés vár a csapatra, sokáig úgy tűnt meglehet a meccs, de végül alulmaradtunk, így a 4. helyet szereztük meg. Ez a vereség sajnos rányomta a bélyegét a hangulatunkra a nap további részében.

Szombat reggel óriási reményekkel indultunk a sportcsarnokba, hisz tudtuk, hogy hatalmas szerencsével és nyert döntőkkel még megfoghatjuk a refit az összetett versenyben.
Az első mérkőzésünket a lány kosarasok vívták. Hatalmas csatára számítottunk, ám a lányok esélyt sem adtak ellenfelüknek, simán nyerték a finálét. Őket követték a fiúk. Sajnos az ő meccsük szintén sima volt, csak éppen a karcagiak javára. Ennek ellenére nagyot küzdöttek, így büszkén távoztak a pályáról.
Végül az utolsó aranyérmünkért a lány kézisek szálltak küzdelembe. Nem tudtuk, mire számítsunk, ugyanis nagyon erős ellenfelünk volt, de a mi csapatunk is nagyon jó volt. Az első támadásnál viszont megtörtént a baj. A kapusunk megsérült. Ezután nagyon elkeseredtünk, de nem sokáig, mert az irányítónk beállt védeni. Végig biztattuk a csapatot, ők is nagyon küzdöttek, így a végére felhozták az állást döntetlenre. A hetes párbajt viszont sajnos nem mi nyertük.

Ezután még volt a fiúk kézilabda döntője, de ott már nem szurkoltunk senkinek, mert tudtuk, nem mi nyerjük a kupát. Inkább visszamentünk a szállásra összepakolni, így cuccal együtt mentünk vissza az eredményhirdetésre. Ott megtapsoltunk mindenkit, főleg magunkat, mert igaz hogy nem sikerült elhódítanunk a Nagykun kupát, de nagyon szép eredményeket értünk el, és megszereztük a második helyet. Így büszkénk, vidáman tértünk haza.

ßatu