Szerelmesnek lenni nehéz

(fotó: Nyikos Mihály)

A gyomrodban pillangók repdesnek, jóval a fellegek felett lebegsz, szívecskéket rajzolgatsz a füzetedbe a nevével együtt, mindenfelé rózsaszín felhők keringenek körülötted. Az ég kékebb, a fű zöldebb, mint valaha. Csak sugárzó tekinteted látszik, a csillogó szemeiddel együtt.
Szerintem elég nyilvánvaló, mire gondolok most éppen. Mindez nagyon szép, ám nem csupán erről szól a szerelem. A szerelemnek a mindennapokban talán többször mutatkozik meg az árnyékos oldala, csak nem vesszük észre. Elködösít bennünket a másikért, a párunkért való rajongás. Mégis eszeveszetten küzdünk azokért a pillanatokért, amelyek boldogsággal töltenek el bennünket.

Kérdezzük meg magunktól: megéri? Megéri együtt lenni a számomra kedves személlyel, ki folyton megbánt? Ki talán nem is fordít kellő figyelmet rám, ki nem törődik velem eléggé, ki miatt napokig nem tudok enni, nincs étvágyam, képtelen vagyok odafigyelni a tanórán, s aki miatt boldogabb, felhőtlen napjaimon még a barátaimat is hanyagolom, csak hogy kettesben lehessek vele?

Megmagyarázhatatlan, hogy mi mégis miért tűrjük el mindezt! Ám egy kívülállónak erre a kérdésre rendkívül egyszerű válaszolnia. Hiszen ő nem érzi, amit te, hogy mikor meglátod, elolvadsz, s mikor hozzád ér, úgy kell összeseperni a földről. Egyszerűen és könnyedén annyit felel: Nem éri meg! Nem értem, miért vagy még mindig Vele!

Aki egyszer is átéli ezt a helyzetet, aki részese e „tündérmesének”, saját maga is értetlenül áll a döntése előtt. „ Az a rengeteg határ, amit kiszab nekem…. Mennyi lehetőséget szalasztottam el… S milyen dolgokat tettem, engedtem meg csak az ő kedvéért, mióta vele vagyok…”

 Konfliktus konfliktust szül. És miközben a földig tipor a hibáidért, képtelen saját magába nézni, visszatekinteni a múltjába, és ott is körülnézni, hogy ő hasonló helyzetben mit is cselekedett.

Alapszituáció: Szeretsz csinosan, talán egy kicsit kihívóan öltözködni, megjelenni barátaid, ismerőseid társaságában egy buli alkalmakor. Persze ez a barátodnak nem tetszik, hiszen mi az, hogy mások is látják féltve rejtett kincseid, s jönnek a kérdések: Miért nem elég, ha csak én látom őket? Miért van szükséged más férfiak figyelmére? Miért akarsz bejönni másoknak is?

Nem is gondolná, hogy ezekre a kérdésekre milyen egyszerű a válasz. Csupán önbizalmat ad egy lánynak, ha a barátján kívül más is „szemügyre” veszi, s másoknak is megvan a véleményük róla. Egy nő akkor virágzik és illatozik igazán, ha odafigyelnek rá és törődnek vele.

(fotó: Nyikos Mihály)

A másik szokásos helyzet, mikor elmész mással beszélgetni vagy táncolni egy buliban. Akár ismered az illetőt, akár nem, halálra van ítélve. A tánc – nem kell mondanom – egyfajta szenvedély, amelyet csak az élvez igazán, ki átéli minden percét. Node ha túl közel kerültök a táncpartnereddel, vagy megejtesz egy mosolyt, esetleg egy kacajt, az igencsak szemet szúr a barátodnak. Ám attól, hogy párkapcsolatban élsz, még barátaiddal is eshet ugyanolyan jól a szórakozás. És hanyagolni, kik melletted állnak jóban és rosszban, vétek lenne!

A problémák szőnyeg alá söprése nem a legideálisabb ötlet a nehézségek megoldására. „ Hagyjuk… Nem érdekes… Felejtsük el… Ne beszéljünk róla…” Ez a lehető legrosszabb megoldás, hiszen ha a sértett fél nem mondja ki minden búját-baját, az tovább nyomja a lelkét, s csak rosszabbodik a helyzet. Később vágja a fejedhez, mikor már nem is emlékszel rá, és nem tudsz mit mondani.

Egy másik szituáció: Megbánt, ócsárol, mindennek lehord, „különleges” jelzőkkel illet, darabokra szaggatja a szíved minden egyes bántó szavával (mindezt chaten), és másnap képes odamenni hozzád, mintha mi sem történt volna. A földbe döngölt, lelked sározta be azáltal, hogy megbántott, és ezt ő nem érzi, nem érzékeli.

Veszítünk értékünkből azáltal, hogy engedünk neki, megadjuk neki az igazat, és nem bírunk a sarkunkra állni. Fájdalmas percek ezek, mégis jólesik az ölelése. Mikor magához húz, karjaiba zár. Megvár suli után, vagy érted, eléd megy valahová és hazakísér. Kéz a kézben járjátok az utcákat, és mindenki mosolyogva néz rátok. Kacagnod kell, mikor a téli időben belelök a hóba, vagy a latyakos járdán végigsétálva teljes erejéből beleugrik a pocsolyába. Arcodra bájos vigyor ül, mikor meghív egy italra vagy egy vacsorára egy csendes kis helyen. Felbecsülhetetlen értékkel bírnak ezek a pillanatok. Talán ezért tűrjük el azt a sok nehézséget, amely minden kapcsolatban felbukkan.

A szerelem jó dolog, de egyben rettenetesen nehéz is. Nehéz az elvesztett bizalmat visszaszerezni, a harmóniát, közös hangot megteremteni. A következő dalszöveg is ezt tükrözi:

Szerelmesnek nehéz lenni,
Nehéz szólni, nehéz enni,
A levegő is kapkodva jön belém,
Nekem csak te, neked csak én!