MÓricz HAngja: Egy rendkívüli csapat

A Nagykun Táncegyüttes mögött igen zsúfolt, pörgéssel teli hetek állnak. A táncosok szabadidejük nagy részét arra fordították, hogy műsoraik nagyszerűen sikerüljenek. Nem sok idejük maradt magukra, családjukra és a tanulásra a keszkenők hímzése, a viseletek rendbetétele, a kiegészítők beszerzése, a botok fűtése (kialakítása) mellett. Előfordult, hogy egy teljes hétvégét a próbateremben töltöttek. Péntek este, mikor hazaértek a munkahelyről avagy más város iskolájából, az állomásról egyből a próbaterem felé vették az irányt. Szombaton reggel folytatták a munkát ott, ahol előző nap este, néha éjszakába nyúlóan abbahagyták. Vasárnap délelőtt pedig összerakták mindazt, amin a hétvége folyamán munkálkodtak. Ez idő alatt a próbateremben igen változó volt a hangulat. Hol sírás, hol nagy kacagás tört ki a táncosokból. Néha feszültség lépett fel, máskor viszont jókedv sugárzott az együttes minden tagjából. Ám ez a szeszélyesség cseppet sem lepte meg őket, hiszen nagy műsorok előtt megszokott náluk ez a viselkedés.

Sárköz

November 24-én a csapat izgatottan indult neki a minősítőnek. Még sötétben, hajnali 5-kor indultak, hogy odaérjenek a korai színpadbejárásra. Mikor már a fények is be voltak állítva, a zenekari próbán volt a sor, majd pedig az utolsó simítások következtek: vasalás, hajfonás, sminkelés, öltözködés. A kapkodás, rohanás közben pánik lepte el a táncosokat. A feszültség csak úgy fokozódott az öltözőben. Majd elérkezett a várva várt pillanat: „Következik a Kettőből eggyé kerekedés című előadás. Porondon a Nagykun Táncegyüttes.” Szétnyílt a függöny.

Pásztorbotoló

A színpadon félkört alakító lányok, s a kör közepén egy babát ringató asszony volt megvilágítva. Ez a blokk az angyalcsinálást dolgozta fel. Az ennek áldozatául esett lány halálával zárul ez a rész. Lemennek a fények. Egy kocsmajelenet következik, ahol is a leány párja siratja szerelmét. Ezen szakaszban a legények pásztorbotolót mutatnak be, nagy duhaj közepette. A végére a kedélyek lecsillapodnak, visszatér a nyugalom egy kellemes férfi nótával, amelyet harmonika kíséretével énekelnek el.

Rimóci

A fiúk sarkantyúsat kezdenek el táncolni. Megérkeznek a lányok, s harmónia alakul ki a párok között. Senki sem figyel a koreográfiára. Zsigerből jönnek a lépések, mindenki mulat. A hangulat a tetőfokára hág. De egyszer csak megtörik minden. Más dallam üti meg a táncosok fülét. A zenekar nem a koreográfiában soron lévő muzsikát, hanem egy már eljátszott nótát kezd el húzni. Mintha mi sem történt volna, a táncosok igyekeznek megmaradni az előre megbeszélt motívumoknál, ám forgás közben a zene megáll. A nézőtéren nagy csönd lesz úrrá. A táncosok sort alkotva meghajolnak, s kivonulnak a színpadról. Senki sem érti, mi történt. Amiért annyi időn keresztül dolgoztak, csak úgy szertefoszlott. Az utolsó 30 másodpercen múlt az előadásuk. Elmaradt a nagy finálé. Csalódottság lepi el az együttes tagjait. A zenészek maguk sem tudják megmagyarázni az esetet. Teljesen el voltak varázsolva a műsor alatt. Ám késő délutánra mindenkiben átértékelődnek a színpadon történtek. Tudják, hogy a következő heti fellépés az, ami igazán számít a csapatnak. Az értékelésen meghallgatjuk a zsűri véleményét. Végül megszületik az eredmény. 113 ponttal megkapjuk a minősült kategóriát. Az előadott táncok: sárközi, pásztorbotoló, rimóci sarkantyús, lassú és friss csárdás.

Koreográfusok: Taba Csaba („Bendzsi”) (sárközi), Kovács József („Dodi”) (pásztorbotoló), Kecskésné Herczegh Kata, Paluch Norbert és Kovács Sándor („Söndör”) (rimóci) . És akik a talpalávalót húzták: Hrúz Szabolcs és barátai.

Nem volt időnk a szomorkodásra, hiszen a következő hétvégén újra jelenésünk volt a Hagyományok Házában, már saját táncaink bemutatásával. A főszerep a Nagykunságé volt. Péntek reggel egész napos próba vette kezdetét. Tudtuk, hogy nem megyünk haza este 6-nál hamarabb, hiszen a viseletek is csak aznap kerültek a kezünkbe, amelyek kiosztása igen nagy fejtörést okozott. A ruháink a héten még varrás alatt voltak, és péntek este még csinosítani, igazítani kellett rajtuk, hogy minden tökéletes legyen. Reggeltől estig gyakoroltunk, megpróbáltunk a mostani fellépésre összpontosítani, magunk mögött hagyni a múlt hét történéseit. Folyamatosan azt mondogattuk magunkban: Most megmutatjuk, mit is tudunk, mire is vagyunk képesek! Hiszen a nagykun virtus a vérünkben van! Meg tudjuk csinálni!

Nagy Károly és felesége

Ezzel a lendülettel indultunk útnak december elsején 9 órakor. A buszon fergeteges hangulat volt muzsikálás, énekelgetés közepette. Senkiben nem volt idegesség, félelem. Tudtuk, hogy sikerülni fog. Déltől kezdve miénk volt a színpad. Rengetegszer végigcsináltunk a félórás produkciót zenekarral együtt, hogy patentül menjen a műsoron. Minden a legnagyobb rendben volt. Most a készülődésre is volt időnk, hiszen két félidőből állt a Nagykunsági krónika című előadás, melynek táncos részére a második felvonásban került sor. Az első félidőben a nagykunság hagyományai voltak előtérbe helyezve. A Hortobágyról érkező pásztoremberek nótázgattak, Nagy Károly és felesége beszélt a régi szokásokról, táncba, mulatságba járásokról, és meg is mutatták az érdeklődő nézőknek, hogy még idősebb korban is lehet táncolni.

Szolnok környéki cigánytánc

20 perces szünet után elérkezett a második félidő. Szolnok megyei cigánytánccal kezdődött a műsor táncos része. Majd ezt követte egy kis varázslás, amelyet botoló váltott fel. A Belencéres Táncegyüttes felkérésünket elfogadva dévaványai táncokat mutatott be.

Karcag

Kisújszállás és Karcag környéke volt a soron. Majd pedig a nagy fináléhoz érkeztünk, amelyben Túrkeve táncait mutattuk be.

A különlegessége ennek a koreográfiának az volt, hogy kicsik és nagyok mindannyian részt vettek benne. Nagyon élvezték fiatalok és idősebbek egyaránt. A nagy korkülönbség nem okozott gondot egyik fél számára sem. Sőt inkább erősítette egymást a két generáció. Kétszer tapsoltak vissza bennünket, és most a zenekar is kiválóan szuperált! Fantasztikus nagy öröm és boldogság szabadult fel mindenkiben! Nagy ajándék volt az együttes számára.

Túrkeve

Fergeteges hangulatot csaptunk a porondon. Gratulálók hada lepte el az együttest. December elseje a siker napja volt! Ám tudjuk, hogy mindez nem jöhetett volna létre, ha nem áll a csapat mögött egy rendkívül erős, ötlettel teli, kreatív, fantasztikus koreográfus. Kecskésné Herczegh Kata nem csak az együttes vezetője, hanem az összes táncos második anyukája. Oly nagy szeretettel, odaadással, kitartással, áldozatokkal készítette el a két műsort, hogy erre nem sok vezető lett volna képes. Nagyon köszönjük a munkáját!

Produkciónkban számos jelenlegi móriczos avagy már végzett móriczos diák szerepelt: Szentpéteri Flóra, Gál Erika, Gönczi Sarolta, Bacskai Martin, Surányi Dániel, Nagy Ágnes, Nagy Ibolya, Banai Zita, Bordás Viktor, Pethe Mihály, Kecskés Gergő, Komáromi Norbert.

Mindez nem valósulhatott volna meg, ha a nagylelkű anyukák nem segítenek megvarrni a hiányzó viseleteket, felgombozni és feldíszíteni azokat. Rengeteg bizalmat szavaztak meg nekünk. Ezúton is hatalmas köszönet jár nekik is!