Love story #1

Jelenet a Szerelmünk Lapjai című filmből

Szerelem… A téma, ami kimeríthetetlen. Annyi oldalról meg lehet közelíteni. Hiszen szinte minden ember más és más típust képvisel. Annyi fajtája létezik. Szenvedélyes, reménytelen, plátói, romantikus, fájdalmas, igaz, gyerek, diák, viszonzott, viszonzatlan, erőltetett és még sorolhatnám. 

„A szerelem nincs tekintettel korra, nemre, társadalmi hierarchia rendszerre, bőrszínre, nemzetiségre, vagyoni helyzetre, szociális státuszra sem. Elmúlásának ideje előre pontosan nem mondható meg. Olyan emberi érzelem, amely nem a résztvevők saját akaratán múlik, nem hozható akaratlagosan létre.” 

Úgy gondolom elég sok oldalát sikerült megismernem a szerelemnek az évek során, akár a saját bőrömön keresztül megtapasztalva, akár mások, körülöttem lévő ismerősök kalandjait hallgatva. Hát úgy döntöttem „pappírra” vetem gondolataimat. Sorozatom első részében a nyár szépségéről, a hirtelen találkozásról írok, amely által akár 180 fokos fordulatot is vehet az életed. Kellemes szórakozást kívánok mindenkinek! 

Fotó: Bögös Csenge

Madarak csilingelő csiripelését hallgatva sétálsz a bódító illatú rózsák között. A Nap ragyogó sugarai világítják meg mosolyod, miközben izmos fickók vizes testét stírölöd a strandon. Huncut tekintetedet dögös napszemüvegeddel próbálod rejtegetni a forró pillanatokban. Bársonyos hajadba kap a meleg szellő, mely következtében pirospozsgás arcod válik láthatóvá ismerősök, és ismeretlenek számára egyaránt. Mikor már úgy gondolod, több meglepetés nem érhet az életben, rájössz, hogy tévedtél… De még mekkorát tévedtél. Minden egyes nyár újabb és újabb színt hoz szürke hétköznapjainkba. Unalom? Ugyan már. Ebben az időszakban nem ismerjük ezt a fogalmat. És hogy miért pont nyáron van a legtöbb izgalom? Erre a kérdésemre Zsakály Viktória magyarázata volt a legmeggyőzőbb, miszerint: „Igazi nyár, olyan nyár, amikor minden megtörténhet, és meg is történik. Az igazi élmények mindig nyáron történnek, észrevetted? Talán mert bátrabbak, nyíltabbak vagyunk. Igazán csak nyáron tud szerelembe esni az ember. Talán a napsütés okozza, vagy a rengeteg nyíló virág.” Szingli csajként indulsz neki a három hónapos szünidőnek, majd egy napon találkozol valakivel, aki sármjával megbűvöl, mosolyával levesz a lábadról, tekintetével megbabonáz, illatával elvarázsol… Első pillantásra teljesen belehabarodtál és még csak meg sem szólalt. Nem is tudod még, hogy bókjaival képes az égig repíteni, humorával kéjes vigyort bír csalni az arcodra, és társaságában az együtt töltött órák csak egy pillanatnak tűnnek. Valahogy így történt velem is. 

Jelenet a Szerelmünk Lapjai című filmből

Július közepén, mikor már javában tartott a vakáció, úgy döntöttem, eltűnök itthonról egy kis időre, belevetem magam az ismeretlenbe. Célpontom egy távoli kis falu lett, ahol egy teljes héten át csak és kizárólag a táncról szólt minden. A táborhelyre való megérkezésemkor igen kevés ismerőst pillantottam meg. Tekintetük elveszett a sok ismeretlen arc között. Be is rezeltem picit, mi lesz, ha nem találom majd a helyem, nem tudok összebarátkozni senkivel. Ám ezen a gondolatomon nem kellett, hogy sokáig töprengjek. Egy udvarias fiatalember lépett oda hozzám, és vette ki a kezemből hatalmas csomagjaimat. Hirtelen meg sem tudtam szólalni, annyira megilletődtem. Mosolyogva rám nézett, illendően bemutatkozott, majd pedig a szobámhoz kísért. Magamra hagyott, hogy rendbe tegyem magam a hosszú út után, és hogy berendezkedjem a takaros kis helyiségbe. Miután mindez megtörtént, nagy levegőt vettem, és kiléptem szobám ajtaján. Balra véve az irányt félénken közeledtem az udvar felé. Az egyik félre eső asztalnál ücsörgő, jó kedélyű társaságon akadt meg a tekintetem. Minden ismerősöm ott volt, akikkel már előző évben találkoztam, ám mély barátságot egyikőjükkel sem sikerült kötnöm. Közéjük ülve egyedül éreztem magam, beszélgetésükhöz nem tudtam hozzá szólni. Némán hallgattam érdekes, vicces sztorijaikat, mígnem egyszer csak a kedves fiatalember újból ott termett mellettem. Mosolyt csalt arcomra hirtelen felbukkanása. Beszélgetésünk innestől kezdve könnyed és laza volt. Egyáltalán nem éreztem magam feszültnek. Meg akartam őt ismerni, tudni akartam róla mindent, amibe csak hajlandó volt beavatni engem. Minden figyelmem rászegeződött. Arrébb is ültünk cseppet, hogy nyugodtan tudjunk csevegni. Az idő csak úgy repült. Mire észbe kaptunk már javában virradt. Gyorsan, jó éjszakát kívánva lefeküdtem, hiszen másnap (vagyis már aznap) kemény táncpróbák vették kezdetét a délelőtt és délután folyamán. Reggel picit kótyagosan keltem ki az ágyamból. Enni nem is mentem, hiszen időm már nem volt rá. Egyenesen a próbaterembe szaladtam, ahol még szerencsére nem kezdték el a tanítást. Próbacuccban, picit csapzottan köszöntöttem a többieket. 

Jelenet a Szerelmünk Lapjai című filmből

Máris indult a bemelegítés, ami picit felfrissített, és üdébben éreztem magam. Lábkörzésnél összeakadt a tekintetünk, és egyikünknek sem kellett megszólalnia ahhoz, hogy tudjuk, mire gondolunk. Csak mosolyogtunk kínunkban saját hülyeségünkön, hogy miért is kellett nekünk fennmaradni addig. Node miután már kellőképpen megmozgattuk magunkat, jöhetett a bonchidai román tánc tanulása. Első lépésként, mindenkinek választania kellett magának egy párt. Szerintem nem is kell mondanom, hogy ki közeledett felém, ki jött oda hozzám. Második lépésként egymás kezét kellett, hogy megfogjuk. Mikor megérintett egy különös érzés fogott el. Mai napig nem tudom megmagyarázni, hogy pontosan milyen érzés volt az, de az egyszer biztos, hogy nem szokványos pillanatok következtek. És így telt az egész nap. Az estének picit fáradtan indultam neki, de nem bírtam lefeküdni. Kíváncsi voltam, mit hoz az éj. Így felvettem csinos, de mégis szolid és kényelmes kisruhámat, majd pedig kinéztem, elkezdődött-e már a mulatság. Már javában szólt a zene. Észbe sem kaptam, történetem főszereplője máris megragadott, és húzott is maga után a táncparkettre. Olyannyira egymásra voltunk hangolódva, hogy az improvizáció nem jelentett gondot. Ahogyan a kés csúszik a vajon, olyan könnyedén követtem minden lépését. Határozott volt, mégis gyengéd. Egy percig nem kellett koncentrálnom. Élveztem, hogy alá lehetek rendelve valakinek. Teljes mértékben el tudtam lazulni, rámertem bízni magam. Csak úgy sürögtünk-forogtunk egymás körül egész éjszaka, és egész héten. Minden nap megdicsérte a frizurám, az öltözékem, minden egyes alkalommal, amikor együtt voltunk jóságos szavakkal kedveskedett nekem, volt mikor egy, az utcáról szedett virággal várt engem, máskor virultságomról, jó kedélyűségemről, széles mosolyomról áradozott. Végül egy telefonszám cserével és egymás felé bizakodó szavakkal váltunk el. Megbeszéltük, hogy nem ez volt az első, és utolsó alkalom, hogy találkoztunk. Örültem, hogy itt, egy tánctáborban kereszteztük egymás útját, hiszen a tánc által képesek vagyunk kifejezni olyan érzelmeinket is, amelyeket szóban képtelenek vagyunk. Az érintés értelmet ad azoknak a szavaknak, amelyek elhagyják szánkat. Hisz attól, hogy kimondunk valamit, még korán sem biztos, hogy az valóban úgy is van. Ám egyetlen érintéséből, pillantásából megbizonyosodhatunk partnerünk valós érzelmeiről. 

A legközelebbi alkalommal a szingliség negatív oldala kerül reflektorfénybe. Olvashattok arról, milyen nehézségekkel jár egyedülállóként belevetni magad a forró nyárba, milyen kilátástalan helyzetekbe bonyolódhatsz félreértések sorozata mellett.

New-C