Goethe: A szerelmes közelsége

(fotó: Bögös Csenge)

Fordította: Czinege József

Rád gondolok, ha napnak ragyogását
Tenger küldi.
Rád gondolok, ha a holdnak szikráját
Forrás festi.
Téged látlak, ha távoli utakon
Porfelleg ér;
S mélységes éjszaka, ha a kis pallón
Ballag az éj.
Téged hallak, ha csendesen felsírva
Hullám ébred.
Magányos ligetben, hangodat hallva
Téged nézlek.
Még, ha távol vagy is, érezlek téged
Szívem mellett!
Éji napfény,
Ha lángoló csillagnak tüze éled.
Ó, ott lehetsz!