Gyorshajtás

Bár nem hittük volna, hogy ilyen hamar, mégis elérkezett a pillanat...

Középiskolás éveink elején egyikünk se gondolta volna, hogy ilyen gyorsan elrepül ez a 3 év. Mégis már itt állunk az érettségi kapujában. 

Soha nem hittem, mikor tanáraim mindig azzal jöttek, hogy nagyon közel vagyunk az érettségihez és ezt kellene szem előtt tartani, s lám, most talán jövőnk függ attól, vajon hogyan fognak sikerülni a vizsgáink. De mielőtt oda kerülne a sor, még rengeteg elfoglaltság áll előttünk. Elsősorban itt van a szalagavató, mely minden végzős diákot izgalommal tölt el.  Töprengünk, vitázunk, hogy mit is táncoljunk, na meg persze kivel. Majd jönnek az osztályharcok, amikor azt tartjuk legnagyobb problémánknak, vajon milyen színű blúzt milyen fazonú kosztümmel viseljünk. A szalagavatónk az első esemény, amikor is tudatosul bennünk: „már nincs sok hátra, mindjárt végzünk a középiskolában!” A késő délutánig vagy éppenséggel estig tartott próbák megerőltetőek és még az iskolában is helyt kellene állni. Habár minden tanár mély együttérzéssel gondol arra, hogy „igen, szalagavatóra készülnek”, mégis mindegyik monológ vége az ÉRETTSÉGI. A fejünkben csak úgy cikáznak a gondolataink, hol a tánc, hol a szerenád, mely egy kis színt visz ebbe a gondolatmenetbe, de egyet nem felejtünk el és nem is engedik, hogy elfelejtsük, az pedig a május-júniusi megmérettetés. Hosszú fáradságos év vár ránk, de remélem és kívánom, hogy mindenki sikeresen zárja le 4. (vagy 5.) évét iskolánkban.

Jeny