Nem tudom, ti hogy vagytok vele,
de ha én meglátok egy dohányzó embert, legyen az fiatal vagy öreg, az első
gondolat, ami átfut az agyamon, az, hogy vajon miért is dohányozhat. Aztán hogy
tudatosan-e vagy sem, elkezdem tovább fűzni a szálakat, hogy igen dohányzik, de
mióta?
Az emberek tisztában vannak azzal
a ténnyel, hogy a dohányzásnak egyetlen előnye sincs, de mégis rágyújtanak,
mondva megnyugtatja őket vagy éppen, azért mert a leszokás elhízással járhat.
Véleményem szerint egyik ok sem elég erős ahhoz, hogy ne cáfolhatnánk meg. Ha
megkérdeznénk 10 dohányos embert, legalább 9 fő ugyanilyen okkal állna elő, de
a miértre nem kapnánk választ.
A fiatalok zöme azért szokik rá a
dohányzásra, mert az „menő” a haverok körében, vagy éppen egy-egy buli
alkalmával gyújt rá, majd egyre többször. Így jogosan mondhatjuk, hogy a
legtöbb fiatalt a baráti társasága viszi bele. Ha nem is a fentiek miatt
szoknak rá, akkor egy hiba, egy összeomlás veheti rá őket a dohányzásra, vagy
éppenséggel ezt látják a szüleiktől. Az én esetemben döntő szerepet játszottak
a barátaim, akik először csak párszor kínáltak meg, amit többé-kevésbé
elutasítottam, de amikor elmentünk együtt szórakozni, már egyre kevesebb
esetben utasítottam el. Majd a későbbiek során már nap, mint nap rá kellett
gyújtanom, mert már nem bírtam ellenállni. Leszokni pedig nem tudok, tehát a
mindennapjaim részévé vált a dohányzás. Így lesznek cigis tinikből, dohányos
anyukák majd bagós nagyik. 
Igaz, néha egy stresszes nap
után, kiülni egyedül a teraszra 1 szál cigivel és hallgatni a körülöttünk zajló
élet hangjait éppolyan megnyugtató mintha csak relaxálnánk órákig. Ezáltal
egyre népszerűbb a dohányzás az egész Földön. Csak Magyarországon 28 ezren
halnak meg a dohányzással kapcsolatos ártalmak
miatt, ezen felül a passzív dohányzásba egy évben mintegy 2500-an vesztik
életüket.
Valószínűleg, mindez nem lenne
ilyen népszerű, ha Kolumbusz és társai nem hozzák be ezt a szokást, ami már a
XVI. század végén tömegesen terjedt. Akkoriban nem csak élvezeti szerként,
hanem gyógyszerként és dísznövényként is használták. A XVII. század elején egy
bizonyos John Rolfe nevű telepes elsőként termelt dohányt a földjén. Ennek
eredményeként a kereslet rohamosan megnőtt, ami arra ösztönözte a többi
telepest, hogy terjeszkedjenek, és dohányt termeljenek. Így terjedt el a
dohányzás szokása egész Európában. A VII. század közepén egy bizonyos Jean
Nicot nevű francia diplomata mutatta be a szokást Franciaországban. A káros
hatások miatt volt olyan ország, ahol akár halálbüntetéssel fenyegették a
dohányzókat, mint például: Törökország vagy Anglia.
Napjainkban már törvények védik a
nem dohányzó embereket a dohányfüst káros hatásai ellen, igaz nem olyan
szigorúan, mint ahogy a fentiekben említettem. A kevesebb haláleset érdekében
betiltanák a közhelyeken a dohányzást, külön dohányzó helyiségeket nyitnának az
éttermekben, kávézókban, bárokban stb.
Tinus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése