1. rész
2014.05.15-18
Kisújszállás
Iskolánk idén 8. alkalommal fogadott lengyel
vendégcsoportot testvértelepülésünkről.
Mint minden évben, most is három iskolából 39 tanuló kapott lehetőséget arra, hogy megismerkedjen városunkkal, iskolánkkal és velünk. Szokás szerint csütörtöktől vasárnapig szerveztük a programokat. Köztük voltak régi, bevált dolgok (például a városi vetélkedő, melyet minden évben megtartottunk), és újak is, melyeket a találkozó időpontja tett lehetővé (Túrkevei fesztivál, Horváth tanya).
Mint minden évben, most is három iskolából 39 tanuló kapott lehetőséget arra, hogy megismerkedjen városunkkal, iskolánkkal és velünk. Szokás szerint csütörtöktől vasárnapig szerveztük a programokat. Köztük voltak régi, bevált dolgok (például a városi vetélkedő, melyet minden évben megtartottunk), és újak is, melyeket a találkozó időpontja tett lehetővé (Túrkevei fesztivál, Horváth tanya).
Csütörtökön nagy izgalommal vágtunk neki a napnak.
Páran, akik már többször is részt vettünk a vendégfogadásban, tudtuk, délután
háromtól ismét el leszünk varázsolva pár napig. Nagyon be voltunk zsongva,
hiszen pár régi ismerősünk is jött, akiket már egy éve nem láttunk.
Akik pedig még sosem vettek részt ehhez hasonló dologban, legtöbbet azon
izgultak, hogy fognak majd kommunikálni. (Emiatt persze feleslegesen aggódtak,
de ez számukra, csak utólag derült ki.)
Az eredeti terv az volt, hogy délután háromra
érkeznek a vendégek, utána elfoglalják a szállást. Később lett volna egy rövid
megnyitó, melyet a már kultusszá vált városi vetélkedő követett volna, majd a
nap végén kipróbáltuk volna a strandot éjszaka.
Ezekből sajnos semmi nem valósult meg, mert a lengyelek busza defektet kapott Szlovákiában, így csak este tízre értek ide. Úgyhogy első nap mindössze egy csoportképet készítettünk, és üdvözöltük őket.
Ezekből sajnos semmi nem valósult meg, mert a lengyelek busza defektet kapott Szlovákiában, így csak este tízre értek ide. Úgyhogy első nap mindössze egy csoportképet készítettünk, és üdvözöltük őket.
Öt perc sem telt bele, négy lány jelent meg előttünk fényképezőgéppel a
kezükben. Míg a fájlokat töltöttem át, kijöttek a srácok is, szórakoztattak
minket. Egyikőjüknél volt egy tangóharmonika is. A kérésünkre eljátszotta azt
a lengyel „slágert”, melyet tavaly tanultunk kint. Irtó jól szórakoztunk rajta.
Fél órán belül végeztem a képgyűjtéssel, ám még egyikünk sem akart menni. Szokás szerint belemelegedtünk a beszélgetésbe. Ők meséltek Pestről, meg arról, mennyire várták az utat, mi pedig arról, mennyire reméljük, hogy majd kimehetünk ismét.
Aztán előjöttek a szokásos „ki mit tud a másik nyelvén” dolgok. Könnyesre röhögtük magunkat, mire kimondattuk egymással a „Mit sütsz kis szűcs, tán sós húst sütsz kis szűcs?” és a „Chrząszcz brzmi w trzcinie „ mondatokat. Végül megállapodtunk abban, hogy a legmenőbb kifejezések továbbra is a „Hogy vagy?” és a „Sprzedam Opla”.
Úgy éjfél fele azonban ennek is vége lett, mennünk kellett. Így sok-sok „See you tomorrow, dobranoc” közepette elköszöntünk és hazamentünk.
Fél órán belül végeztem a képgyűjtéssel, ám még egyikünk sem akart menni. Szokás szerint belemelegedtünk a beszélgetésbe. Ők meséltek Pestről, meg arról, mennyire várták az utat, mi pedig arról, mennyire reméljük, hogy majd kimehetünk ismét.
Aztán előjöttek a szokásos „ki mit tud a másik nyelvén” dolgok. Könnyesre röhögtük magunkat, mire kimondattuk egymással a „Mit sütsz kis szűcs, tán sós húst sütsz kis szűcs?” és a „Chrząszcz brzmi w trzcinie „ mondatokat. Végül megállapodtunk abban, hogy a legmenőbb kifejezések továbbra is a „Hogy vagy?” és a „Sprzedam Opla”.
Úgy éjfél fele azonban ennek is vége lett, mennünk kellett. Így sok-sok „See you tomorrow, dobranoc” közepette elköszöntünk és hazamentünk.
Délután strandoltunk. Az elmúlt évek során nagyon megszerették a felújított fürdőnket, így egészen estig oda terveztük a programot. A legtöbben csak sziesztáztak, hiszen a napok során ez volt az első pihentetőbb program.
A napot tábortűzzel szerettük volna zárni, ám ezt az
elképzelést az időjárás meghiúsította. Így ismét beragadtunk a tornaterembe,
ahol először énekeltünk, majd egy spontán discot tartottunk. A hangulatot
szerencsére nem tette tönkre az eső. Egészen éjfélig táncoltunk és buliztunk.
Végül visszakísértük őket a kollégiumba. Ott rájöttünk, hogy a felnőttek is buliznak, ezért úgy véltük, senkinek sem okoz gondot, ha maradunk még egy „kicsit”. A még egy kicsit végül másfél óra lett. Ezalatt az idő alatt ismét kaptunk egy szerenádot, beszélgettünk, és csináltunk pár közös képet.
Végül visszakísértük őket a kollégiumba. Ott rájöttünk, hogy a felnőttek is buliznak, ezért úgy véltük, senkinek sem okoz gondot, ha maradunk még egy „kicsit”. A még egy kicsit végül másfél óra lett. Ezalatt az idő alatt ismét kaptunk egy szerenádot, beszélgettünk, és csináltunk pár közös képet.
Nagyon fáradt volt már mindenki, ők is, mi is. Az elmúlt négy nap során nem sokat aludtunk.
Délben megebédelt a csapat, majd bepakoltak a buszba.
Míg ez megtörtént, mi előkészítettük az ajándékcsomagokat és a meglepetés videót.
A búcsúzkodás a tervezettnél kicsit tovább tartott (ez mindig így szokott lenni), levetítettük a filmet, melyet páran meg is könnyeztek, majd átadtuk csomagjainkat és jókívánságainkat.
Folytatjuk…
ßatu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése