Egy PC guru élete

Interjú Tóth Zoltán tanár úrral

Mikrofonvégre kaptuk iskolánk egyik méltán kedvelt tanárát, Tóth Zoltánt, akit az informatika tagozaton tanulók már lehet, hogy ismernek. De nem eléggé. Épp ezért készült el az alábbi interjú. Ajánlom mindenki figyelmébe!

- Miért pont az informatika, és miért pont a tanári pálya?

- A tanári pálya igazából nem volt tervben, az informatika pedig gyerekkori érdeklődésből ered. Volt egy lehetőség itt a Móricz Zsigmond Gimnáziumban 2004-ben egy informatika tanári állás betöltésére, és úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom ezzel. Ennek 9 éve. Idővel sikerült tanári végzettséget is szereznem, és azóta itt vagyok még mindig.

- Szeretné esetleg tovább képezni magát?

- Egy éve vagyok túl egy két éves képzésen, ahol mérnök-tanár lettem. Egyelőre nem gondolkodom abban, hogy tovább képezzem magam. Nekünk, tanároknak, 7 évente kell képzésen részt vennünk, és úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő pár évemet még e nélkül folytatom. Illetve attól függ – és ez már kicsit ilyen szakmai dolog – hiszen ha bevezetik a pedagógus életpálya-modellt szeptembertől, ahol az előrejutás feltétele, hogy különböző képzéseken illetve vizsgákon vegyünk részt, ennek függvényében még lehet szükség rá.

- Mivel szereti tölteni a szabadidejét?

- A szabadidőmet, amennyire lehet, igyekszem a számítógép előtt eltölteni. Most készül a legújabb, általam írt játékprogram, ami a Diffy 3 nevet viseli. Ez arról szól, hogy két kép között kell megtalálni a különbséget. Ha minden jól megy, akkor nyárra meg is születik a végleges változat, addig lehet próbálkozni az előző részekkel. De egyébként szeretek zenét hallgatni, számítógépes játékokat játszani. Túl vagyok a legújabb Tomb Raider epizódon is. Tévézni nem nagyon szoktam.

- Próbáltam a Diffy sorozatot, jó kis időtöltés! Milyen zenéket szeret hallgatni?

- Szeretem az elektronikus stílust, illetve szeretem a rockosabb hangzást, de nem feltétlen a keményebb vonalat. Hogy példát említsek, Ákos művészete az, ami így rám nagyobb hatással van, Mike Oldfield ami még az akusztikus vonalon számomra kedves. De egyébként szeretem az ilyen szélsőségeket, mint például a Blackmore’s Night nevű zenekar, akik a középkori zenét keverik a rockkal. Nagyon jó. De ugyanúgy meghallgatom a Masters of Chants című gregorián műremeket, ami a gregorián énekeknek elektronikus fűszerezése. Szeretem, amikor a stílusok keverednek.

- Mike Oldfield zenéjét jómagam is kedvelem. Miről olvas szívesen?

- Szaksajtót olvasok. De ha a szépirodalomra gondolsz, van nekem kedvenc könyvem is, ez Charlotte Brontë – Jane Eyre című regénye. Illetve szeretem a Robin Cook könyveket, az orvosi krimiket. Szeretem azokat a regényeket, amelyek az 1800-1900-as években játszódnak. Jobban szeretem, mint a moderneket.

- Úgy tudom fotózással is szeret foglalkozni. Mióta csinálja, és mi a kedvenc témája?

- A fotózás, mint olyan, kikerült az érdeklődési körömből már egy ideje. Én valamikor, amikor az első digitális fényképezőgépemet megvettem (jelzem, azóta is azzal bírok, pedig ez 2003-ban történt), akkor nagyon rámentem erre a fotózás-dologra. Hogy mi a kedvenc témám? A tájfotózás, de ennek sem az a része, amikor lefotózzuk a rózsát a kertben, hanem olyan különböző szélsőséges időjárási viszonyok, mint villámlás, vihar előtti csend. Van egy díjnyertes képem is, ami 2007-ben megjelent egy, Magyarország legjobb képeit összegyűjtő albumban is.

Szóval ilyen dolgokat szeretek fotózni. Szeretném az állatokat is, de ők elszaladnak előlem. Manapság már csak családi fotók készülnek, mert se időm se energiám nincs fotózni menni. De bízom benne, hogy ha lehetőségem lesz egy új fényképezőgépet vásárolni, akkor az fellendíti újra a fotózás iránti érdeklődésemet.

- Remélem a későbbiekben lesz lehetősége visszakanyarodni a fotózás felé! Köszönöm az interjút!

Nyikszi