A riporter és alanya (fotó: Bögös Csenge) |
Az álmaim nem mondhatóak érdekeseknek, ellenben azok a képek,
amiket Szabó Balázs lát éjjelente, telis-tele vannak furcsábbnál furcsább
dolgokkal. Ezekről mi is olvashatunk, mivel Balázs blog bejegyzés formájában
osztja meg velünk a történeteket. Az oldalt könnyen megtalálhatjátok, mivel
mostantól diákújságunk állandó linkjei között szerepel. Ennek kapcsán tehettem
fel Balázsnak a kérdésimet.
Három éve
írtam bele először, mivel abban az időben voltak fura álmaim, képzelgéseim, és
úgy gondoltam, hogy ezeket meg kell őriznem. Először ezekből építkeztem, később
viszont a képzelgések megszakadtak. Azonban a haveroknak tetszett, így
folytattam, oly módon, hogy beleírtam őket álnévvel és fél igaz történetekkel.
Mennyire
összefüggőek a bejegyzések?
Alapjába
véve ez egy sorozat. Sokszor összekapcsolódnak a részek.
Milyen
alaptörténetet mesélsz el?
Az első nagy
rész arról szól, hogy az ük-ük nagyapám múltja miatt egy sátánista megszállott
kampós őrült üldöz, és megfoszt a szeretteimtől. Ez ellen az unokatesóimmal
felveszem a harcot, és sikerrel is járok, de rengeteg mindenen megyek
keresztül. Bejárom Észak Európát, elveszítem az unokatesóim stb... Végül
hazajövök.
És jelenleg
mi köti le a főhős éned?
Jelenleg
egy olyan gyilkossági ügy fő gyanúsítottja vagyok, amihez közöm sincs. A
gyilkos egy férfi és a patkányképű segédje. Most éppen velük megy a harc.
Szerencsére nem vagyok egyedül, mert egy egész csapat mellettem áll. A tagok
persze valós személyek, a való életben is barátaim. Van egy bázisunk a
városban, ott éljük mindennapjainkat (kivéve a kolis tagok). Mostanában mindig
történik felénk valami. Viszont a férfi ellen még csak most fogunk hadjáratot
indítani.
Megesik, hogy
elakadsz?
Leginkább
az érthető megfogalmazásban szokott problémám lenni. A segítőim kilétét inkább
nem fedem fel, de a történetben használt álneveket megoszthatom. Jakub es Greg
mindig megment, ha valamibe belegabalyodok (a valóságban is), Oxana, és a kommandó
tagjai pedig rengeteg új ötletet adnak mindig, akaratlanul is.
Mennyire
tervezed meg egy nagyobb szakasz történetét?
Teljesen
spontán írom, egyedül a végkimenetel az, amit elterveztem.
Mivel
hangolódsz rá a történetírására?
Általában
az unalom, vagy a fantáziám megmozdulása visz rá, hogy nekikezdjek egy
bejegyzés írásához. Írás közben általában zenét hallgatok.
Milyen
gyakorta olvashatunk tőled friss bejegyzést?
Ha nem jön
közbe semmi, hetente írok, mindig vasárnap.
Mit
csinálsz a szabadidődben, a blog írásán kívül?
Olvasok,
zenét hallgatok, filmet nézek, lógok a barátaimmal, vagy írok – csak mást.
És
végezetül, miért ajánlanád a blogod?
Ha
érdekelnek a borzongást előidéző, sötét történetek, akkor olvassatok bele! Horror Álmok
Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése