A kelták november elsején ünnepelték az újévet, hitük szerint az előtte lévő napon költöznek az eltávozott lelkek a túlvilágra, az élők és a holtak közötti határ elmosódik. Október 31-e tehát a nyár végét, és egyben a hideg és sötétség
beköszöntését jelképezte. A tengerentúlon a 19. század közepétől terjedt
el ez az ünnep, amit a nagyszámú Ír telepes tett népszerűvé.
Az angol
területeken a családok feldíszítik az egész házat, töklámpást faragnak, a gyerekek félelmetes jelmezekben járják a környéket és becsöngetve
mindenhova édességet kéregetnek. A bátrabb családok még tüzet is raknak ezen az éjszakán, és történeteket mesélnek. Az ünnep elmaradhatatlan kellékei a
töklámpás, a szellemek, boszorkányok, fekete macska, pókháló, denevér,
csontvázak, természetesen mindez fekete alapszínben. A töklámpa-faragós,
ijesztgetős ünnep Magyarországon is kezd egyre népszerűbbé válni. De
mit vettünk át ezekből a szokásokból mi magyarok? És tulajdonképpen kell
ez nekünk?-kérdezik sokan. Azon kívül hogy kimegyünk a temetőkbe és
halottaink emlékére meggyújtunk egy mécsest, miért ne lehetne szellemnek
öltözve bulizni egy nagyot? És hogy igazán vidám és emlékezetes legyen
az idei borzongás, nem hagyhatjuk ki a töklámpás elkészítését sem! Bár
az interneten már készen is meg lehet vásárolni, semmiképp ne szalasszuk
el ezt a „tökjó” őszi foglalatosságot.
Egyébként a hagyomány szerint a vigyorgó tökfej eredeti neve: Jack O’Lantern. Jack a részeges, nem akarta hogy lelke a pokolra jusson, ezt meg is
ígértette az ördöggel, de mivel a mennyországba sem sikerült bejutnia,
kapott hát egy széndarabot a pokolfajzattól, amit a szegény pára egy
marharépába rakott lámpásnak. Jack lelke azóta is a lámpa fényénél
bolyong, és keresi nyugalmát.
ezt ki tudta? :)
ezt ki tudta? :)
Martina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése